Könyv

Egy batyuval

Rachel Seiffert: Lore

Könyv

Kicsiny, csonka család (öt kiskamasz és gyerek) menekül keresztül a háború verte Németországon - 1945 késő tavaszán indulnak. Valaha egy híres film nyomán úgy mondták: nulladik év.

A náci szülők fokozatosan elsodródnak mellőlük, ahogy a vereség és a nácitlanítás logikája kívánja: előbb az egyenruhás apa (aki nyilván szép firma lehet), majd a szintén Hitler-imádó mama, akit az amerikaiak visznek el egy elkülönítőtáborba.

A valahol Dél-Németországban (Bajorországtól is nyugatra, a frissen létrejött amerikai és a francia zóna határvidékén), egy tanyán megbújó család maradéka elindul északra, a nagyszülőkhöz: Hamburgba, ahonnan egykor a bombázások elől evakuálták őket. És kezdetét veszi a vándorút a szétlőtt, atomjaira bombázott országon át, amelyet szinte labirintussá változtattak a megszállási zónák, ahol nincs vonat és posta, ahol rettenetes, féltett kincs az élelem, s ahol az emberek, a túlélők rettegve néznek szembe a múlttal, és nem is mernek gondolni a jövőre.

Melléjük szegődik egy fiatal fiú, Thomas, akiről az olvasó sejti, s látszólag a papírjai is azt bizonyítják, hogy a tábort túlélt zsidó - de még jön egy csavar. Az átmenetileg kialakuló erős kötődés csupán első pillanatra, a nagyon is eltérő családi, történelmi háttér miatt lesz különös, hiszen pontosan ez fogja megvilágítani az előzmény, a hitleráj minden racionalitáson túlmutató abszurditását.

Az író - aki német és ausztrál szülők gyermekeként Nagy-Britanniában nőtt fel, alapvetően bilingvis környezetben - erős érzékenységgel nyúl egy olyan témához, amit irodalmi eszközökkel korábban anyaországi német szerzőknek is csak nehézkesen sikerült megközelíteniük. Ráadásul a megfelelő közlésformát is sikerült megtalálnia - a szinte a legvégsőkig egyszerűsített nyelv nem csupán a környezet ridegségét, az éhséget és a nélkülözést tükrözi, hanem a totális vereség utáni fásult csöndet, a meglehet szörnyű és értelmetlen illúziók elvesztése utáni kiábrándulást és teljes kiüresedést (mindezt remekül adja vissza a magyar fordítás). A Lore gyakorlatilag Seiffert 2001-es, számos díjat nyert regénytriptichonjának, a Sötét szobának (The Dark Room) második (középső), saját lábán is megálló része. Önálló kiadását indokolta, hogy ebből készítette Cate Shortland ausztrál filmrendezőnő a Titanicon is nyertes filmjét (a nagyot alakító Saskia Rosendahllal a főszerepben). Más kérdés, hogy a moziváltozat forgatókönyve a könyvhöz képest is bővült néhány expresszív és gyomorba vágó jelenettel. Annyi bizonyos, hogy a regény önmagukban is erős, filmszerű képek láncolatára épülő dramaturgiája valósággal sugallhatta a feldolgozást - ráadásul egy határozott főszereplő, a legidősebb testvér, Hannelore szemszögéből láttatván a történéseket.

Márpedig pontosan ez a kezdetben még gyermeki tekintet, pontosabban a megváltozása a regény igazi tárgya. Ahogy szép lassan kihullanak a sokszor szó szerint értelmezendő csontvázak, és nem is csak a szekrényből, egy egész generáció lesz hirtelen felnőtt, sőt rögtön koravén. A náci idők hazug varázsmeséje durván megszakad, és kezdetét veszi valami más történet, amit azok szőnek tovább, akikben egy csepp sem maradt az illúziókból.

Fordította: Bori Erzsébet. Gabo kiadó, 2013, 165 oldal, 2790 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”