Egy bűnös város

Nelson Johnson: Gengszterkorzó

  • Baski Sándor
  • 2012. február 15.

Könyv


Várostörténeti munkákat ritkán támogatnak meg olyan hatásos marketinggel, mint Nelson Johnson Gengszterkorzóját. Az először 2002-ben publikált dolgozat újrakiadására az azonos című, Scorsese nevével fémjelzett sorozat sikere nyújtott több mint kiváló apropót. A Könyvmolyképző Kiadó, eléggé el nem ítélhető módon, gondoskodott róla, hogy a széria rajongói azonnal felfigyeljenek a kötetre: a tipográfia, a címlap és a képanyag mind az HBO produkciójából származik. Johnson könyve azonban a látszat ellenére nem adaptációs, hanem mindössze ihlető forrásként szolgált a sorozat készítői számára. A hírhedt Enoch Johnsonnal, akiről a Steve Buscemi által alakított Nucky Thompsont mintázták, mindössze két fejezet foglalkozik – a többi Atlantic City születését, fénykorát és agonizálását meséli el kronologikus sorrendben.

A szesztilalom idején (ekkor játszódik Terrence Winter sorozata) már a keleti part egyik legkedveltebb üdülővárosának számító Atlantic City szó szerint a semmiből nőtt ki alig pár évtizeddel korábban. Különleges státusát annak köszönhette, hogy Amerika és New Jersey állam törvényei a város határain belül érvényüket vesztették, a máshol illegális szerencsejáték, alkoholfogyasztás és prostitúció nem a tiltott, hanem egyenesen a támogatott kategóriába tartozott. Sehol máshol nem fonódott ennyire össze a politika és az alvilág: a várost évtizedeken át a háttérből irányító kiskirályok egyszerre voltak üzletemberek, politikusok és gengszterek.

Az Atlantic City múltját majd két évtizeden át kutató, szakmája szerint ügyvéd szerző főként rájuk, Louis „Kapitány” Kuehnle, Enoch „Nucky” Johnson és Frank „Hap” Farley munkásságára koncentrál. Stílusa irodalminak ugyan nem nevezhető, ellenben olvasmányosan és kimerítő alapossággal mutatja be a sajátos rendszer működését, érintve a tágabb politikai és gazdasági vonatkozásokat is. A Gengszterkorzó így nemcsak a máig Amerika korhatáros játszóterének számító Atlantic City hiteles története, hanem egyben tanulságos illusztrációja a politika és a korrupció (együtt)működésének is.

Fordította: Seres József. Könyvmolyképző, 2011, 378 oldal, 3999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.