Egy pesszimista idealista - Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

  • Kádár Judit
  • 2006. április 20.

Könyv

Bár Nobel-díjat (egyelőre) nem kapott, Kurt Vonnegut világszerte az egyik legjelentősebbnek tartott kortárs amerikai író.

Bár Nobel-díjat (egyelőre) nem kapott, Kurt Vonnegut világszerte az egyik legjelentősebbnek tartott kortárs amerikai író. Félig-meddig tréfás állítása szerint azért maradt hoppon, mert amikor a kétütemű svéd SAAB-okat forgalmazó autókereskedése csődbe ment, volt a típusról egy-két keresetlen szava, amivel magára haragította a díjosztó bizottságot. Bár fő műveit (köztük a számára legkedvesebb Macskabölcsőt) nyilvánvalóan már évtizedekkel ezelőtt megírta, az USA-ban ma is annyira népszerű, hogy a 83 éves író rajongói internetes fórumok során bombázzák a kéréssel, egészsége érdekében hagyjon már fel a láncdohányzással, amire tizenegy évesen szokott rá. (Kizárólag mezítlábas Pall Mallt szív, 2000-ben sikerült is a hálószobáját felgyújtania, a tűzben állítólag elégett az összes kézirata. Az eset volt olyan fontos, hogy beszámolt róla a világsajtó - a kultúráról éppen leszokóban lévő magyar is.)

Még a General Electric nevű multicég antropológus képzettségű sajtóreferenseként az 1950-es évek elején kezdett publikálni, ám a kritikusok csak az ötödik, 1969-ben megjelent Az ötös számú vágóhíd című regényétől kezdték komolyan venni. Addig sci-fi írónak tartották, ami a mai napig rosszulesik neki (mivel még ma is vannak, akik főként annak gondolják). A 46 éves korában megjelent könyv - melyben

Drezda szőnyegbombázását,

amit egy vágóhíd pincéjében, hadifogolyként élt át, két évtizednyi gyötrődés után végre sikerült írásba foglalnia - világhírűvé tette. A hihetetlenül gyalázatos, egyben abszurd eseményeket kommentáló, (sci-fi elemeket is tartalmazó) műben gyakran ismétlődő, elborzadt rezignáltságot tükröző kijelentése - "Így megy ez" - a magyar fordítás megjelenését követően (1973) egy időre itthon is szállóigévé vált.

Tizennégy regény, számos önéletrajzi mű és színdarab után az 1990-es évek végén úgy döntött, hogy felhagy az írással. Elhatározásához szerencsére nem bírta tar-tani magát, aminek bizonyítéka tavaly írt, magyarul a Nyitott Könyvműhely Kiadó gondozásában, Békési József fordításában a napokban megjelent A hazátlan ember című könyve. A szintén nem sci-fi szerző, 18. századi Jonathan Swift vad felháborodásból fakadó keserű szatírájának hagyományához kapcsolódó Vonnegut képtelen volt szótlanul nézni a konzervatív Bush-kormányzat áldatlan ténykedését. Szerinte az igen szerény képességű "George W. Bush a felső tízezerbe tartozó rossz tanulókkal vette magát körül, akik semmit sem tudnak a történelemről és a földrajzról" - s e neokonzervatív politikusok, köztük a védelmi miniszter, Donald Rumsfeld és az alelnök, Dick Cheney hajszolták a teljes katonai és diplomáciai kudarcnak bizonyuló iraki háborúba az Amerikai Egyesült Államokat. Vonnegut kertelés nélkül "PSZ"-eknek, pszichopata személyiségeknek nevezi őket. A PSZ-ek (angolul PP-k, "psychopatic personalities") "olyan okos, megnyerő egyének, akiknek nincs lelkiismeretük", s bár "hiányzik egy kerekük", sikerült megkaparintaniuk a hatalmat. A "korrupttá, kapzsivá és szívtelenné vált" amerikai kormányt, gazdaságot, médiát, vallási és jótékonysági intézményrendszert élesen bíráló írásai először az In These Times című, Chicagóban kiadott független szocialista kétheti lapban jelentek meg, amelynek állandó munkatársa. Ezekből és az előadókörútjain felolvasott szövegekből állt össze a saját rajzaival illusztrált kötet.

Vonnegut szocialistának és humanistának vallja magát, az utóbbi fogalmat A hazátlan emberben így határozza meg: "Mi, humanisták a tőlünk telhető módon szolgáljuk az egyetlen absztrakciót, amelyet valóban ismerünk valamennyire: a közösségünket." Mégis, az USA jelenlegi politikájának

kíméletlen ostorozása

mellett a tágabb közösség, a bolygón élő összes ember és leszármazottaink érdekében emel szót, amikor a 21. századi posztindusztriális világ okozta környezetszennyezés végzetes hatására hívja fel a figyelmet. E szomorkás és szellemes műve, mint akasztófahumoráról elhíresült regényei is, társadalom-kritikai indíttatású: Kurt Vonnegut hívő vagy legalábbis hinni nagyon akaró, szelíd lelkű cinikus. Pesszimista idealista, aki tisztességes viselkedésre buzdít egy tisztességtelennek tartott világban. Amerikában 2005-ben megjelent könyve bestseller lett, sikerét az író így kommentálta: "Egy pohár finom pezsgő az élet végén." Cheers!

Nyitott Könyvműhely Kiadó, 2006, 132 oldal, 2480 Ft

Neked ajánljuk