Egy színház, más semmi

  • 1998. november 5.

Könyv

Egyszer talán majd a kormány megérti, hogy a mellé-nem-beszélés sokkal egyszerűbb, olcsóbb, könnyebb, és a polgárok is jobban becsülik. A kormány valamely képviselője kiállhatott volna a közvélemény elé, és megmondhatta volna az igazat: "Nézzék, annak már a gondolatától is bélcsavarodást kapunk, hogy a Nemzeti Színház alapjait nem mi, kereszt. konzerv. nemz. elkötelez. polg. kormány rakjuk le, hanem a minket megelőző, liberálszoci, bankárszemléletű kormányzat; magyarnak ne Magyar építsen Nemzetit, hanem majd mi." És akkor ezt lehetne érteni, értékelni. Mert ezt a mostani álláspontot védeni nehéz. Hogy azért ne épüljön meg az Erzsébet téri kolosszus, mert olyanokat terveztek bele, hogy szauna. Ne röhögjünk, ez komoly. Ízlelgessük a szót: szauna; ejtsük ki gyűlölettel: szauna! Pfuj! Azért ne épüljön Nemzeti az Erzsébet téren (német turistáknak: Sissy-platz), mert mi nem kulturális központot

Egyszer talán majd a kormány megérti, hogy a mellé-nem-beszélés sokkal egyszerűbb, olcsóbb, könnyebb, és a polgárok is jobban becsülik. A kormány valamely képviselője kiállhatott volna a közvélemény elé, és megmondhatta volna az igazat: "Nézzék, annak már a gondolatától is bélcsavarodást kapunk, hogy a Nemzeti Színház alapjait nem mi, kereszt. konzerv. nemz. elkötelez. polg. kormány rakjuk le, hanem a minket megelőző, liberálszoci, bankárszemléletű kormányzat; magyarnak ne Magyar építsen Nemzetit, hanem majd mi." És akkor ezt lehetne érteni, értékelni. Mert ezt a mostani álláspontot védeni nehéz. Hogy azért ne épüljön meg az Erzsébet téri kolosszus, mert olyanokat terveztek bele, hogy szauna. Ne röhögjünk, ez komoly. Ízlelgessük a szót: szauna; ejtsük ki gyűlölettel: szauna! Pfuj! Azért ne épüljön Nemzeti az Erzsébet téren (német turistáknak: Sissy-platz), mert mi nem kulturális központot

Nézzük, mi lesz és mi nem: nem lesz Nemzeti Színház az Erzsébet téren (és valószínűleg a főváros Zugló nevű kerületében sem lesz), lesz viszont egy világviszonylatban is egyedülállóan drága, fullextrás mélygarázs (azt a magyarnál gazdagabb nemzetek leányai és fiai is ritkán mondhatják el magukról, hogy olyan helyen parkolnak, amit az alant futó metró rezgései elleni védelemmel láttak el), nem lesz szauna meg kulturális centrum, lesz viszont egy kemény meccs a kormány, a budapesti főpolgármester és a kerületi polgármesterek részvételével. akarunk építeni, hanem csak egy színházat.

Egy pillanatra feledjünk minden szakmai és politikai érvet, ne ütköztessük a a színházról vallott XIX. századi koncepciókat a XXI. század kulturális követelményeivel, negligáljuk a tényt, hogy az országnak milyen modern elektro-könyvtári akármikre lenne szüksége, mindezt hagyjuk egy pillanatra, csitt. Csak azt kérdezzük meg: miért?

Miért jobb nem kulturális központot, hanem csak egy színházat építeni? A kutyafáját, egy konzerv. nemz. polg. kormány miért nem akar a nemzetnek kulturális centrumot építeni?

Mondják azt, hogy a kormány politikai döntéseket hoz, és ez is az volt. Mondják azt, hogy ez a kormány nemzetibb színházat épít. Mondjanak valami hihetőt. Vagy igazat.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.