Könyv

Einar Kárason: Viharmadarak

Könyv

Egyetlen egyszerű és hideglelősen konkrét szituációt bont ki rövid, de lendületes regényében a magyarul most debütáló reykjavíki író – egyszerűt, de rendkívülit. 1959 februárjában az Új-Fundland partjaihoz közeli zavaros vizeken, a Csüllő-talapzatnak nevezett tengerrész hegynyi hullámain fel-le liftező halászhajó, a Máfur kapitányának ki kell küldenie négy emberét az előbástyára (a fedélzet elülső részére), hogy vascsövekkel és kalapácsokkal kíséreljék meg leverni a köteleket, sodronyokat, csörlőket bevonó, a mínusz 14 fokos hóviharban egyre csak vastagodó jégpáncélt. E jégtömegtől a vörös sügérek ezreivel teletömött hajótest aggasztóan orrnehéz lett, a legénység viszont nem akar meghalni. A sokat látott fedélzetmester meg éppenhogy meg akar, csak nem így: matróz nem fulladhat jeges vízbe, a matróz meleg, szárazföldi kocsmákban öli meg magát fáradságos munkával. A valós eseményekből dolgozó Kárasont mégsem az egyéni sorsok és nem is a katasztrófanarratívák sorsszerűsége érdekli, hanem ember és természet drámai szétválaszthatatlansága. A halászhajó ebben a szövegben nem az elbeszélés tere, hanem a két szféra ütközőzónája: a hajómechanikai leírások, a halászati szakkifejezések fenséges nautikai líraként hömpölyögnek. Ez adja a regény esztétikai tőkesúlyát. Az idősíkok váltogatásával Kárason fokozatosan tágítja a horizontot, magabiztosan mélyíti el a szöveget, miközben a fáradtságtól józan eszüket vesztő, halálfélelemtől reszkető férfiak pszichéjébe is betekintést nyújt.

Fordította: Patat Bence. Magvető, 120 oldal, 2699 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.