Könyv
Marton Péter: Covid-19
Számos aspektusból elemezték már korunk világjárványát; ezt az analízist egy kül- és biztonságpolitikai szakértőnek köszönhetjük.
Cecilie Enger: Lélegezz
Hogyan lehetséges az, hogy ha valaki olvasta A Karamazov testvéreket, mégsem emlékszik rá?
Liz Moore: Hosszú, fényes folyó
Kacey és Mickey nővérek Philadelphia egyik elátkozott szegletében. Egyikük drogfüggő, másikuk rendőr.
Rényi Ádám: Osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek
A kötet vegyes halmaz, elemei hullámzó, hol jobban, hol kevésbé eltalált rövidkék.
Therese Anne Fowler: Egy kifogástalan hölgy
A történelmet azok írják, akik ismerik, és hajlandók megszegni a szabályokat, áll a borítón.
Lydia Davis: Elég jól vagyok, de lehetnék egy kicsit még jobban is
„Tudom, hogy ezen a napon boldognak kellene lennünk” – indul a Fókák című hosszabb, gyászfeldolgozó novella, a kötet egyik legerősebb, épp középre szerkesztett szövege, a kötet magja.
Tim Marshall: Falak
Elképesztő gyorsasággal épülnek a világban a határt kijelölő és megerősítő kerítések – Tim Marshall brit újságíró e könyvében pontosan azt taglalja, hogyan jött létre a mind kisebb darabokra szabdalt világunk.
A történet folytatódik
A címet olvasva azok az építészettel összefüggő, de akár építészetnek is nevezhető tevékenységek jutnak eszünkbe, mint a tereprendezés, a folyószabályozás, az erdősítés vagy éppen az erdőirtás.
Homér dolmányban
Az első magyar nyelvű Iliász 200 éve jelent meg, és 50 éve halt meg Homérosz felülmúlhatatlan hazai fordítója, Devecseri Gábor. Költők és klasszikafilológusok, katolikus plébános és kálvinista lelkész, világtalan tanító és kolozsvári alpolgármester közös ügye: a magyar Homérosz.
Mese az igazságról
Gerlóczy Márton új regénye egy sorozat, a Fikció első darabja. E cím kapcsán máris felmerülnek bizonyos kérdések. A szerző eddigi életműve ugyanis következetesen építette föl az író alteregóját (a szerző nevéből faragott), Márczy Lajost.
"Azt tudom tanácsolni, hogy röhögve menjünk a pusztulásba"
Erős kis szóreaktorok
Távoli barátnőm, aki szenvedélyes olvasó, megkérdezte, hogy miről szól az új Szvoren-könyv. Irodalomkritikus létemre elakadt a szavam: „Hát… a szorongásról”, válaszoltam, de azonnal visszaszívtam és „idioszinkráziákra” helyesbítettem az előbbi közhelyet. Szóval, „viszolygásokról, undorodásról, elborzadásokról”. „Olyan nagyon mai és budapesti”, fűztem még hozzá.
Ki látott engem?
A nagy forgalmú fővárosi közterek ugyan Blaha Lujzának és Jászai Marinak jutottak, ám a Színészmúzeum Bajor Gizi nevét viseli s az ő egykori villájában rezideál, mutatván, hogy a hajdani nagy színésznő különleges helyet foglal el a magyar színháztörténeti emlékezetben. De valóban így lenne?