Synnét, az alternatív színházi rendezőt mélységesen megdöbbentik Carla, az aneszteziológus szavai. Ha még tovább ülnének egy autóban, össze is vesznének. A kocsi azonban lesodródik az útról, Carlának pedig végig kell néznie, ahogy Synne kínok közt meghal, a tehetetlenség mélységes, örökös – kézremegésben is megnyilvánuló – bűntudatot okoz neki. Carla a bűntudatának rabja lesz. Magánál tartja Synne bőröndjét, beleolvas a naplójába, a drámába, amelyet a lány A Karamazov testvérekből írt. Ember és árnyéka nagyon nagyra nő ebben a norvég regényben. Carla elkezd írni egy könyvet a fájdalomcsillapítás történetéről, és arról, lehet-e értelme a fájdalomnak. Nem tudhatja, ettől a munkától gyógyulni fog-e, vagy még inkább alámerül. De a figyelem talán elterelhető.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
