Még úgy is két neves kiadó összefogása és az 56-os emlékév plusztámogatása kellett a kiadáshoz, hogy a tekintélyes méretű és súlyú könyvtárgy vizuális koncepcióját egy az egyben átvették az eredeti kiadványból, az impozáns fotóanyaggal és látványos tipográfiával együtt. Mindenesetre a könyv nem jelenhetett volna meg jobbkor, mint Schmidt Mária emlékévének kellős közepén, vagyis azokban a hetekben, amikor a fővárosi utcákon háznyi méretű, szétretusált hős forradalmárokkal nézünk farkasszemet a buszra, villamosra várva. Köztük van Sponga Julianna is – bár a kép felhasználásáról Schmidték persze nem kérdezték meg a jogtulajdonost –, becenevén Jutka, aki örömittas, elszánt tekintetével rabul ejtette annak idején a nyugati újságírókat, és évtizedekkel később a szóban forgó könyv szerzőpárosát.
Casoar és Balázs megszállottsága már-már megindító. Hat évig kutattak a fotó elkészítésének körülményei és a három alak után, de ahogy azt a magyar kiadás utószava írja, egy ilyen kutatásnak sosincs vége. A feltárt tényekből egy hollywoodi forgatókönyvíró fél tucat filmet is meg tudna írni. Röviden és szárazon: a képen szereplő fiú, Gyuri pár órával a kép elkattintása után meghal, a lány, Júlia viszont megmenekül, Svájcban lesz textilipari munkás, befogadja egy család, aztán Ausztráliába veszi az irányt, ahol családot alapít, két gyereket szül, megnyeri a lottót, és vásárol egy jachtot, majd a rendszerváltás évében elviszi a rák. Magyarországra soha nem tér vissza.
A szerzők klasszikus történészi, újságírói és nyomozói módszerekkel dolgoznak, archívumokat, könyvtárakat, levéltárakat bújnak, gyakran csapják fel a telefonkönyvet, régi barátokat keresnek fel, távoli rokonokhoz csöngetnek be. A tények és a kontextus szerelmesei: alapos élettörténetet és teljes jellemrajzot kanyarítanak minden „mellékszereplőről” is, és ha úgy hozza az élet, a fényképhez alig kapcsolódó mikrotörténetekben is előszeretettel elmerülnek. De pontosan ezért rajzolódik ki olyan plasztikusan, oldalról oldalra a forradalomban csoportokba verődő fiatal munkások világa, a Nagyvárad utcai csoport és az országból kijutó ellenállók története, és mindezek hátterében egy borzasztó szegény csepeli munkáscsalád drámai története.
Mégsem csak a 20. század történelmi viharaiba vetett nő élettörténete az, ami ennyire lebilincselő ebben a könyvben. Hanem az a mód, ahogyan megismerjük a fényképen szereplő alakokat, lassan, mozaikdarabkákból építkezve, kudarcok sorozatán át. A Budapest hősei legnagyobb húzása, hogy nem Sponga Julianna, hanem a Sponga Julianna utáni nyomozás történetét beszéli el, aminek fontos, sőt lényegi része az összes zsákutcának bizonyuló szál, az összes fals információ, a nem megbízható források hablatyolása, a jelentéktelennek látszó részletek és a nyomozást meglepően gyakran továbblendítő fatális véletlenek. A szerzőket nem a kész tények érdeklik, hanem az, ahogyan a tények létrejönnek: ahogy a homályos emlékek, a több változatban élő elbeszélések és a megsárgult dokumentumok révén megképződik a történelem.
Scolar–Vince, 2016, 260 oldal, 5995 Ft
