Nemrég jelent meg az idei év egyik legmeglepőbb kortárs történelmi könyve, amelyben a német szerző Lemberg különösen véres múltján keresztül ír a kelet-európai antiszemitizmusról, az ukrán nacionalizmusról, és persze a jelenleg is zajló háborúról.
Brás Cubas jómódú brazil középosztálybeli családba született, némi kiaknázatlan tehetséggel megáldott, elkényeztetett férfi, aki csak sodródik a saját életében, egyik feleségjelölttől a következőig. Hősünk (antihősünk?) legkomolyabb és leghosszabb (több évtizedes) kalandja egy Virgília nevű nővel esik meg, a külvilág számára nyilvánvaló, ám szándékaik szerint titkos románcot folytatnak, a később már házas Virgília férjének orra előtt is.
A tárcákban és novellákban, amelyeket a szerző 2017 és 2021 között írt, nincs semmiféle mesterkéltség, nincsenek felesleges szavak, mondatok, csak maguk a végtelenül egyszerű történetek, sokszor alig több mint három oldalban. Mindennapi élethelyzetek, hétköznapi helyszínek, ismerős sorsok, amelyek bárkivel megtörténhetnek, előfordulhatnak.
Így reagált Parti Nagy Lajos Kossuth- és József Attila-díjas író a hírre, hogy az NKA indoklás nélkül megszüntette a Szépírók Társaságának támogatását.
Idén húsz éve, hogy elhunyt az egyik legnépszerűbb meseírónk. Janikovkszky Éva pályáját Kiss Noémi tizenegy évvel ezelőtt megfogalmazott esszéje tekinti át.
Jon Fosse – Bjørnstjerne Bjørnson, Knut Hamsun és Sigrid Undset után – a negyedik norvég szerző, aki elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést. A díjat odaítélő bizottság indoklása szerint a kimondhatatlant szólaltatja meg.
