Korszakos mű, korszakos késéssel

Witold Gombrowicz: Napló I–III.

  • Balogh Magdolna
  • 2025. szeptember 10.

Könyv

A három kötet most először jelent meg magyarul teljes terjedelmében, Pályi András kitűnő fordításában. Mivel alapjaiban más világban élünk a napló születési idejéhez, az ötvenes-hatvanas évekhez képest, joggal tehetjük fel a kérdést, vajon mit mond, mond-e valami érvényeset ez az egykor tiltott, legendás mű ma, jó hetven évvel később a születési idejéhez képest?

Witold Gombrowicz 1904-ben született, nemesi családban. Varsóban végezte iskoláit, jogi tanulmányokat folytatott, de nem doktorált. Írói pályája az 1935-ben folyóiratban megjelent Yvonne, burgundi hercegnő c. drámával indult, de csak 1937-ben robbant be Ferdydurke című regényével az irodalomba. Gombrowiczot 1939-ben Argentínában érte a II. világháború kitörésének híre. Nem tért vissza Lengyelországba. Buenos Airesben telepedett le, ahol évekig nem volt sem rendszeres munkája, sem állandó bevétele, mígnem 1947-ben egy ottani honfitársa segítségével eljutott a lengyel diaszpóra pénzügyeit szolgáló varsói Bank Pekao argentínai fiókja, a Banco Polaco vezetőihez, akik 1955-ig bankhivatalnokként alkalmazták. Argentínából 24 év után tért vissza Európába, egy egyéves Ford-ösztöndíjjal Berlinben töltött év után a dél-franciaországi Vence-ben telepedett le, ott halt meg 1969-ben.

Perifériáról perifériára

Műveit másfél évtizeden át „vasárnapi íróként” írta – jó ideig a megjelenés esélye nélkül, míg 1951-ben a párizsi Kultura c. lengyel folyóirat legendás főszerkesztője, Jerzy Giedroyc rá nem vette, hogy írjon a lapnak naplójegyzeteket, amelyeket azután egészen 1966-ig rendszeresen közölt is. Később gyakorlatilag a teljes szöveget megjelentette három kötetben. A Napló folyóiratbeli közlé­seit nehéz volna túlbecsülni az oeuvre szempontjából, hiszen tizenöt év után ezek voltak az első lengyel nyelven írt szövegei az író immár emigrációban folytatódó pályáján.

Nem véletlenül írja magáról Gombrowicz, hogy az irodalom self-made-manje, aki háromszor debütált: először a háború előtt Lengyelországban, majd Argentínában, azután az emigrációban lengyelül. „[A]rrogáns és gúnyolódó egóm erővel tört be az irodalomba (…) egyiket sem úsztam meg megaláztatás nélkül” – emlékezik vissza a többszörös pályakezdés kínjaira. (II. 257.) Voltaképpen mindegyik pályakezdéséről elmondhatjuk, hogy az egyik perifériáról egy másikra került: Lengyelország és Argentína mellett a zárványszerű létmódba kényszerített emigráció korlátozott nyelvi és kulturális hatókörrel bíró irodalmát is periferikus képződménynek tekinthetjük, még akkor is, ha az emigráció irodalmának 1948/49 és 1989 között megkérdőjelezhetetlen szerepe volt az értékteremtésben és az értékek megőrzésében.

Argentínába kerülve Gombrowicz lényegében mindenét elvesztette: családját, társadalmi be­ágyazottságát, az ígéretes pályakezdő író pozícióját, kulturális közegét. Nyelvét megőrizte ugyan, de sem a helyi lengyel értelmiséggel, sem az emigrációval nem találta a közös hangot. Ha nincs a párizsi Kultura és Giedroyc, sehol sem publikálhatott volna, mivel a lengyel emigráns irodalom másik fóruma, a londoni Wiadomości köre számára érthetetlen és idegen volt a művészete. De nem tudott zöldágra vergődni az argentin kulturális elittel sem: tönkrezúzta bálványukat, Borgest, akit másodlagos alkotónak tartott, az argentin íróknak pedig szemükre vetette, hogy egyéni útkeresés helyett mindegyre nemzeti kulturális közösségük elvont ügyeivel foglalkoznak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.