Blog

Epés iránytű

Folyóméter

  • Bán Zoltán András
  • 2012. április 17.

Könyv

Nem vagyok az internet hullámainak szenvedélyes lovasa, de irodalmi dolgokat olykor megnézek. Ilyenkor többnyire azt látom, hogy a honlapok számának szaporodásával szinte egyenesen arányos a színvonal zuhanása; egészen meghökkentő baromságok is megjelennek, és mivel általában nincs kontroll, azaz szerkesztő, korrektor és egyéb ilyen múlt századi polgári csökevény (akik olykor még a profi honlapokon is messze a nyomtatott nívójukon alul teljesítenek; hogy miért, az talán egy alkotás-lélektani vizsgálódás témája lehetne), szenvedélyes és zablát soha nem látott amatőrök veszik a kezükbe a maguk tövéről metszett karmesteri pálcát.

De van egy blog, amely nagymértékben segít eligazodni a dzsungelben.

A neve egyszerű, nem túl ötletes, de megvan az előnye, hogy tökéletesen világos: Folyóméter – folyóiratfigyelgető, alcíme pedig leplezetlenül kimondja a vállalkozás célját: Mit ír az újság – avagy minden, amit tudni akarunk az irodalomtól. Ez már részleges ars poetica, ugyanis kissé rejtetten, de olyasmit állít, hogy az irodalomtól megtudhatunk valamit. Szóval nem avant-garde vagy l’art pour l’art a hitvallás, nemesen konzervatívnak is nevezhetnénk a blog két vezető szerzőjének álláspontját. Két szerző? Nem tudom. Olykor ugyanis hárman vannak, nevezetesen Szántó Domingo, Olykor Leonárd és olykor Noshát Ernő, utóbbi talán Karinthy híres verséből eredezteti családfáját: „És ha neked ez nem képez művészetet / Kedves Ernő: hát akkor nem művészet”, ahol is az Ernő a filológusok szerint Osvátra utal. Nem tudom. Miként azt sem tudom, milyen megfontolás lehet a Szántó Domingo (Santo Domingo) elnevezés mögött. De ez nem is érdekel, és az sem, hogy a három szerző talán egyetlen triász széthasadt triója, hogy egy olyan zavaros mondattal éljek, amire biztosan lecsapna egyikük. Ez adja ugyanis a blog lényegét: a kíméletlen kritika. Itt nem lehetsz elég jó, elég neves, a szerzők kíméletlenül kiveséznek – e sorok szerzője is megtapasztalta párszor, mit jelent, amikor a nyársukra tűzik. Persze ebben segít a névtelenség, hiszen köztudott, hogy Magyarországon nem tanácsos névvel ellátott bírálatot írni nemhogy a szellemfejedelmekről, de még lakájaik legkisebbikéről sem. Az anonimitás persze kétélű dolog a műbírálat műfajában, és az ember nem tudja, mit szeretne jobban, ha a szerző(k) végre névvel is kiállnának a publikum elé, vagy pedig azt, hogy maradjon minden a régiben. Az utóbbi előnye, hogy nem apadna a bátorságuk, szókimondásuk, a másiké pedig az, hogy akkor fel lehetne venni a kesztyűt, pár éles állításuk nyílt vitában edződhetne meg, így például markáns véleményük a manapság oly sok zavaros vizet kavart politikai költészet tárgyköréről, hogy ebből se maradjon ki hiú személyem.

A kritika mellett persze remek szolgáltatás is a blog: akinek se kedve, se ideje, se pénze, hogy végigbúvárolja a magyar irodalmi folyóiratokat, az itt ingyen és bérmentve megteheti. És hogy közben remekül szórakozik a helyenként bámulatos stílusban és elemzőkészséggel (rosszabb esetben nem csekély kicsinyességgel is) megírt apró remekeken, az szerfölött növeli az élvezeti értéket.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.