„Teltünk-múltunk, egyszer voltunk, hol nem voltunk.”
A szív segédigéi
„Attól tartok, megint megoldottam az irodalom összes problémáját.”
A vihar kapujában (Egy kékharisnya feljegyzéseiből)
„Egyszer aztán Horthy Miklós térült-fordult, s áttörte osztálya korlátait. Puftili, zutty.”
Kis Magyar Pornográfia
„A jó ellenzék: mutatja, ami nincs, ami épp hiányzik. Hát ez most még nem mutatja. A jó kormány: mutatja, ami van, amit épp akarunk. Hát ez most még nem mutatja.”
Kis magyar komcsizás (Egy kék haris)
„Nekem minden magyar író hiányzik Vörösmartytól Máraiig, Pázmánytól Hajnóczy Péterig.”
Ki hiányzik? (Az elefántcsonttoronyból)
„Gyakorló bárcás és gyakorló szűzike csalós szivárványa valék egy azon pillanatban, annak színe s visszája.”
Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk
„Az irodalom emlékeztet a halálra, így teremt nemzeti konszenzust. (Árkot temet a gödörre figyelmeztetvén.)”
A szavak csodálatos életéből
„A legelegánsabb férfi az édesapám volt. Kezének természetes meghosszabbítása a pezsgőspohár.”
Fancsikó és Pinta
„Most megint azért hallgattam el, mert eszembe jutott az édesapám.”
„Tárgyam a család”, Magyar Narancs, 2000. április 20.
„Nem krimi ez, hogy ügyelnem kellene vagy lehetne, hogy csak a végén derüljön ki, ha van, ki a gyilkos (miközben nincs, amit szívesebben tennék, mint húzni ezt a pillanatot): a dossziét kinyitván, azonnal fölismertem édesapám kézírását.”
Javított kiadás
„A pöti mortban, nota bene a kéj villámában azt ordítom az arcába vagy a nyakába vagy az ölébe, a bármijébe, ahol épp találom magam: te, te ombudsnő, te! – így jövel a vég. Vakarom a hasiját, kiépültek a demokratikus intézmények.”
Egy nő
„Ne aggódjék, mon ami, grammatikai bája van, és kész.”
Termelési-regény
„Úgy döngetünk itt a vékony pallón a szakadék felett, hogy szemmel láthatóan nem is tudjuk, hogy van szakadék.”
„A politika nyelvi kérdés is”, Magyar Narancs, 2012. április 19.
„Öltözés közben Beethoven Hetedikje szólt, öltözéshez ideális, még az alsógatyámat is fenségesnek éreztem (...)”
Élet és irodalom
„Meglepett, mondta Esti Kornél, és közben nagy gonddal rúzsozta magát, hogy prompt a mennyországba kerültem. Többet az életéről nem is lehetne mondani. (Legföljebb a ruzsot, tette hozzá tréfásan a Jóisten.)”
Esti
A hülyeség dicsérete
– öndicséret –
Cikkcím Az elefántcsonttoronyból kötetben
„Végül is próbáltam egy új életet kitalálni az anyámnak, mert ez a »négygyerekes keresztény anya a diktatúrában« projekt, ennél van jobb.”
„Minél idegenebb területekre menni”, Magyar Narancs, 2008. április 24.
„Legyünk barátok, mondotta édesapám édesanyámnak. Egy faszt, válaszolta a mamám, és beintett ökölbe szorított kezével. Így ismerkedtek meg. (Kiragadta a pinámat az összefüggéseiből, háborgott még nagymama korában is.)”
Harmonia Caelestis
„1956-ról szólva azt lehetett mondani, hogy az ország, a nép lerázta magáról ezt a rendszert, mint kutya a vizet. De a Kádár-rezsimet már nem így ráztuk le, mert már nem lehetett tudni, hol végződik akutya, és hol kezdődik a víz!… Szerintem ez most minden „új” kelet-közép-európai ország problémája, a kutya és a víz.”
Az európai kutya, az európai víz, az európai nehéz (A halacska csodálatos élete)
„Édesapám bélműködésének ideges zavarában elengedett egy galambot minden oroszok cárnője, Katalin előtt. Az okos uralkodónő bólintott, végre egy becsületes hang, mondotta.”
Harmonia Caelestis
„A magyartartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományunktól szaporulatot nyerünk, és azt fölneveljük.”
Így gondozd a magyarodat! (Egy kékharisnya feljegyzéseiből)
„A kapitány sápadtan mentegetőzött. Későbben értettem meg, de akkor jól megértettem, miért: azt hittem, a beleimet is elhagyom, hogy kiszakadnak a beleim belőlem, s hűtlen kígyóként elinalnak, el, el tőlem, előbb a beleim, a vastagbél, a vékonybél, a vakbél, (IV. vakbél, deleatur), azután a belső szerveim szakadnak le rólam, így aztán ez az »én« egyre kevesebb lett. Behúzódván kajütöm részterébe azonnal fölfogtam a posztmodern életérzés dezintegrációs törekvéseit, azt, hogy csak kontingens, decentrált és széttartó »rendszereket« ismer el.
Széttartottam.”
Hahn-Hahn grófnő pillantása
„»Elúrhodott, nagyfőnök, rajtad a kevélység.«”
Termelési-regény
„De hát én abban sem szoktam semmi aggályosat látni, ha és amikor (folyamatosan) fölhasználom az életemet. Megállapítom, hogy úriember ilyet nem csinál, de soha nem is állítottuk, hogy úriemberek volnánk.”
„Tárgyam a család”, Magyar Narancs, 2000. április 20.
„Még fúttak fényes szeleink, nem lett leállítva az import óriásventillátor!, Csillaghegyen történt, nem messze a Pogány-toronytól, a tanácselnök tartotta a névnapját. (Ferenc volt a személyneve, de Péter-Pálkor tartotta: éberségből.)”
Kis Magyar Pornográfia
„Amikor meghal egy író, jó esetben kiszámíthatatlan a sorsa. Mert többnyire, persze, könnyen kiszámítható: villámgyorsan, nyom nélkül elfelejtik.”
„A politika nyelvi kérdés is”, Magyar Narancs, 2012. április 19.
„Leírom: díszes katonai temetésed lesz, fess fiúcskák állnak majd sorfalat, mindőjük nyakán kicsiny, finom vágás, melyből bugyborékol a fekete, sűrű vér. Mindegy. Majd hazudni fognak valamit a hazáról, mint rendesen. A TV színesben közvetíti, a göröngyöknél leveszem a hangot.”
A szív segédigéi
„Igen: Esterházy Péter egy nagy negatív hős, akiről csak a tisztelet hangján lehet beszélni.”
Termelési-regény
„Reggeli töredék. – A boldogság szomorú érzése.”
Esti
„A szó nem tör csontot, mondja Mikszáth. De.”
A szavak csodálatos életéből
„Ávós, kapa, nagyharang válasszon el titeket egymástól!”
Kis Magyar Pornográfia
