Tóth Árpád: Éjféli eső
Az éjféli eső a láthatlan egekből
Most búsan lezuhan, s a csendes éjszakát
Vak zajjal veri fel, mint magas emeletről
Az éjféli öngyilkos ha leveti magát.
Jaj, aki most nem alszik, s e sötét, furcsa percben
Gondjai közt motoz, mint a gyufásdobozban,
S a gyújtó sárga fénye szemét fájdítva sercen
S a gondok sápadt fénye szemében fájva lobban…
Ó, most, aki borús, aki bánata ében
Őrtornyából leszállna, s álom gyepére dőlne,
E roppant éjszaka fekete köpenyében
Hová temesse arcát, mely rejtett, lágy redőbe?
Avagy hová bolyongjon? Vagy csendesen megülve,
Elszálló tűnődését, e bús perctől eloldott
Kalandos, kósza bárkát milyen tavakra küldje:
Jövőbe, múltba tán? ó, hol lehetne boldog?
Mondd meg nekem, barátom, mi volna jó ez éjen?
Meleg, hű asszonytestnek beszívni illatát?
Szelíden elbágyadni egy édes szenvedélyben?
Nézni alvó fiacskád ajkai nyílatát?
Vagy dalt fütyölni tán? egyedül a sötétben
Behúnyt szemmel heverve, míg furcsa hang tolul
A csucsorított ajkon? Vagy elméd törni régen
Tanult számtani példán? olvasni angolul?
Vagy ülnél-e velem berregő gépmadárra:
El, el a szürke földről és keresztül az olvadt
Felhők rút rétegén! új, étheri határba!
A csillagok ködéig! átrepülni a holdat!
Ó, jaj, mi volna jó? nyugalmad hol leled föl,
Riadt, veszendő lélek, örök, bús kereső?
Ó, jaj, jaj, kihajolni a magas emeletről
S vak zajjal lezuhanni, mint a zúgó eső…
Tandori Dezső egyik legjobb könyve egy 1981-ben megjelent, jelentéktelen külsejű, puha, kartonborítású tanulmánykötet, amelynek teljesen fehér címlapján, a felület alsó harmadában mindössze a szerző neve és a cím – Az erősebb lét közelében – olvasható, írógéppel írt, vékony, padlizsánszínű betűkkel. Illetve ezek alatt szerepel a kiadó neve is: amely így akár műfajmegjelölésként is olvasható: Gondolat. (A belső címlapon aztán, alcímként, már ott az igazi műfaj: Olvasónapló.)
Az első bekezdése ennyi: „Ez a könyv a huszadik századi magyar költészetről szól. És igen bizonytalan tárgyat elemez.” Ez a tárgy a Tandori által félhosszú versnek nevezett képződmény: ezek egy-egy példányát elemzi, nagyrészt a Nyugat első és második nemzedéke, illetve kortársaik költészetéből. A nagy, felfedezés értékű Szép Ernő- vagy Karinthy-fejezet mellett Tóth Árpádtól a könyv csak futólag, öt oldalon foglalkozik néhány verssel, és ezek között nem szerepel az Éjféli eső, pedig tökéletesen beleillik a félhosszú vers Tandori által lazán, de éppen ezért – a félhosszú vers eredendő laza volta miatt – mégis pontosan körvonalazott kategóriájába.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
