Könyv

Félúton

Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok

Könyv

Nemcsak azért van nehéz dolga a költőnek, aki személyes gyászélményét lírai eszközökkel igyekszik feldolgozni, mert a költészettörténetnek nagyjából a fele ugyanerre tett jobb-rosszabb kísérletek láncolatából áll, és nem is azért, mert a kortárs magyar lírában zseniális gyászkötetek jelentek meg az elmúlt évtizedben, hanem a leginkább azért, mert talán ennél a verstípusnál jelentkezik legkomplexebb formájában a személyes élmény és a közérdekű műalkotás közötti feszültség problémája.

Kissé drasztikusabban fogalmazva: a vers anyagát, a nyelvet önmagában nem érdekli az én személyes bánatom. Ahhoz, hogy átlelkesüljön, hogy működni kezdjen, valami olyan módon kell hozzányúlnom, ami a gyász hétköznapi rituáléival szöges ellentétben áll, sőt éppen ezek ellen a rituálék, társadalmi elvárások, bánatközhelyek ellen kell fellépnem, meg kell őket semmisítenem, hogy mindezeken túl is képes legyek mondani valamit. Vagy ahogy a közelmúltban magyarul is megjelent Gyásznaplóban írja Roland Barthes: "Ha van itt munka, akkor az, hogy ami ebből megszületik, az ne egy lapos, hanem egy morális lét legyen, az érték - és nem a beleolvadás - alanya."

false

Kiss Judit Ágnes legújabb, Koncentrikus korok című kötete efféle gyászmunkakísérlet, legalábbis felerészben, másik felében pedig szerelmi líra, habár a szerelmi tematikának is inkább a veszteséget számba vevő oldala domborodik ki ezúttal. A gyászversek legfeltűnőbb jegye, egyben legérdekesebb tulajdonsága az anya elvesztésével járó infantilizálódás hangsúlyos megjelenítése. Szép és elkeseredett kísérlet ez a gyermeki nézőpont visszahódítására, legalább egy utolsó aktus, az anya elgyászolásának idejéig - mielőtt a veszteség feldolgozásával együtt beállna a totális felnőttkor. Mintha gyerekverseket olvasnánk, egy magára maradt, szomorú gyerek verseit: "Az anyukám már nincs velem, / Nagynak kell lennem hirtelen, / Mert elvitték egy éjszaka, / Ahonnan nem jöhet haza." (Esti ima) Máskor aztán indulatossá válik ez a hang, mint a Vérháborúban, ahol a külvilág fenyegetésével próbálja megbosszulni saját belső krízisét: "A vérpelék, a vérpelék, / Sorban jönnek a vérpelék, / Először csak a háztetőt, / Majd téged szednek szerteszét." Ugyanakkor, ahol a szerep nem artikulálódik olyan reflektáltan, mint az Esti imában, vagy az átokvers indulata nem ad pluszerőt a szövegnek, mint a Vérháborúban, ott gyakran kiüresedik a gyászgyerekvers egyébként jól megtalált formája, és a közhelyek nem alakulnak át többé költészetté, puszta közhelyek maradnak, ami viszont az olvasót távolítja el a versek feltételezett személyes magvától. Olvasmánnyá válik a gyász, nem élménnyé. A Kék őzek vagy a Visszaszámoló bármelyik 1945 után megjelent gyerekvers-antológiában szerepelhetne, egyrészt, persze, mert ügyesen meg vannak írva, de inkább azért, mert jellegtelenek, se a korból, amiben születtek, se a szerzőből, aki írta őket, nem mutatnak meg semmit (arról nem is szólva, hogy a Visszaszámoló meg én-peremén rímpárja Kovács András Ferenc népszerű Hajnali csillag pereménjében már pukkant egyszer). Kár, hogy Kiss Judit Ágnes túl gyakran megelégszik a jól megcsinált verssel, mert amúgy itt-ott olyan erős sorok is előbukkannak, mint a Kaddisban az "Anyám a halált megszüli", csak aztán mégsem ebből a mélyebben meglévő radikalizmusból kezd el dolgozni. Ez pedig általában is jelzi, hogy annak a - jobb szó híján - iskolaköltészetnek, amit Kiss Judit Ágnes is művel, hol húzódnak a határai: a jól formáltság gyakran sematikusságba, a hagyományérzékeny képalkotás közhelyességbe, a frappánsság igénye görcsös csattanóvadászatba fordul.

A kötet origójának szánt Ragasztott szonettkoszorúval is nagyjából ugyanez a baj. Persze, miért ne kezdődhetne egy ciklus - akármekkora vállalás is - azzal a dantei sorral, hogy "Az emberélet útjának felén"? Csak hát aztán túl kevés dolog bomlik ki ebből, a szöveggyűjtemény-ízű fordulatok - mint a "megmerítkezel a kéjben", vagy a "kétely rág rajtam" - pedig nem segítenek kimozdulni az irodalmiaskodás kátyújából, miközben nem elég masszívak ahhoz sem, hogy a klasszicizáló hang komolyan vehető legyen.

A kötet második felének szerelmi lírája sem bomlik ki igazán, bár a dalszerű, sanzonos hang felerősödése (ami a korábbi könyveiből tudhatóan Kiss Judit Ágnes egyik fő terepe) jót tesz az összképnek, valami mégis hiányzik. Az a mondat, így, szimplán, hogy "A szerelem majd egyszer elmúlik", legalábbis Zorán óta nem írható le büntetlenül. Talán egyedül az Önarckép emelkedik ki ebből a részből, ahol a dalforma, az önirónia és a spleen együtthatói találkoznak: "Egy kövér nő ül a ligetben, / Az a kövér nő én vagyok. / Ez nem most van, majd húsz év múlva, / Az a kövér nő én vagyok."

Habár a Koncentrikus korok versein végig érezhető, hogy komoly belső vívódások közepette íródtak, súlyos lelki málhát kellene cipelniük, csakhogy mintha épp a nyelv nem lenne meg ahhoz, hogy ezt a terhet célba is juttassák, valahol leteszik a szerző és az olvasó között, félúton.

Európa, 2012, 128 oldal, 2500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.