Interjú

"Nehéz szakmai helyzet"

Kollár Árpád, a FISZ elnöke, az NKA kurátora

  • Urfi Péter
  • 2012. október 20.

Könyv

Milyen a Fiatal Írók Szövetsége és a politika viszonya? Miért nem szólaltak meg Nyirő-ügyben? Hogyan működik az újjászervezett NKA? Ezekről is kérdeztük a szervezetet 2011 óta vezető irodalomtörténészt, költőt.

Magyar Narancs: A "15. évébe lépett" FISZ egyik alapítója és első elnöke L. Simon László, aki azóta pártpolitikussá érett, de már 1998-ban is a fideszes kultuszminiszter tanácsadója volt. A FISZ-t a József Attila Kör (JAK) jobboldali párjaként könyvelte el mindenki, nem is alaptalanul. De a te elnökséged óta mintha az látszana, hogy a szervezet kevésbé elkötelezett politikailag, és szakmailag is sokat fejlődött. Egyetértesz ezzel a leírással?

Kollár Árpád: A szakmai fejlődést érintő megjegyzésnek természetesen örülök. 2005 óta szembesülök az említett címkékkel, némelyek egyenesen sokkoltak, hiszen konkrétan olyan kijelentések is elhangzottak, hogy mi fasiszták lennénk. Az ilyen, régi, olykor rosszindulatú skatulyákból nagyon nehéz kimászni. De őszintén mondom, hogy tőlem soha senki nem kérdezte, kire szavazok. Nem vagyok gondolatrendőr, természetesen én sem kérdezem senkitől. Nem is érdekel. Tagjaink között és az elnökségben is vannak például igen olvasott ellenzéki bloggerek. Tudom, hogy PR-szövegnek hangzik, de mi tényleg a pluralizmusban és az empátiában, a nyitottságban és a szakmaiságban hiszünk. Ezért is unjuk már kurvára az ilyen irányú kérdéseket.

MN: Azért nem kell ahhoz sem költői fantázia, sem tengermély rosszindulat, hogy jobboldalinak tartsunk egy olyan szervezetet, amelyet L. Simon alapított, együttműködik a tulajdonképpen nyíltan Fidesz-barát Írószövetséggel, aláír a Fidesz szája íze szerint fogalmazott állásfoglalásokat...

KÁ: Szerintem viszont kell hozzá mindkettő. De most konkrétan milyen állásfoglalásokra gondolsz?

MN: A kettős állampolgárság népszavazás előtti támogatására és a szlovák nyelvtörvény finoman szólva is indulatos elítélésére.

 


Fotó: Németh Dániel

KÁ: Úgy hiszem, hogy nemcsak a jobboldali, hanem a baloldali és liberális értelmiségnek is kötelessége lett volna elítélni a szlovák nyelvtörvényt, amely a magyar kisebbséget nyelvhasználati, azaz alapvető emberi jogában jelenleg is súlyosan korlátozza. A kettős állampolgárság esetében pedig azért tartottuk indokoltnak a megszólalást, mert számos határon túli tagunk van, köztük én is, akiket ez a kérdés személyesen érint. Ami pedig az Írószövetséggel való együttműködést illeti: a FISZ határozottan önálló szervezet, amely szakmai szempontok alapján működik együtt a társszervezetekkel, nemcsak az Írószövetséggel, de a Szépírók Társaságával és a JAK-kal is. Utóbbi már csak az életkori képviselet miatt is természetes szövetségesünk.

 

MN: Tehát a saját szerepfelfogásotok szerint meg kell nyilvánulnotok testületileg közéleti kérdésekben is.

KÁ: Ez így nem igaz, nem mondtam, hogy kell. Fura helyzet, hogy az elődöm döntéseit kell úgymond védenem, de megteszem, mert egyetértek velük. Egyrészt ezek szerintem nem pártpolitikai viták voltak. Felkértek minket, hogy írjunk alá kész nyilatkozatokat. Az államnyelvtörvényről szóló írás modalitásában például biztosan más lett volna, ha én szövegezem, de a szöveg mondanivalójával egyetértek, inkább az döbbentett meg, hogy mások nem csatlakoztak. Másrészt nem gondolom, hogy két megszólalás alapján egész konstrukciót lehetne felépíteni. Voltak például más, a jelenlegi kormányzat kultúrpolitikáját bíráló nyilatkozataink is, szép számmal.

MN: Tehát értékrend kérdése, milyen ügyekben szólaltok meg. Nekem például nagyon jólesett volna, ha a Nyirő-reneszánsz és a "nemzeti konzervatív" írók tanrendbe állítása közben tiltakozik egy jobboldali kötődésű írószervezet.

KÁ: Nem értem, miért fontos "jobboldali kötődésű" írószervezetnek beállítani a FISZ-t. Még egyszer mondom: nem, nem vagyunk jobboldaliak. Baloldaliak sem vagyunk. Nem vagyunk oldaliak, hagyjuk már ezt a címkézést végre! Szakmai szervezetként távol áll tőlünk a politizálás. De például a te logikád alapján a Magyar Narancsot nekem az alapítás okán most jobboldali pártlapnak kellene tartanom. Sokféle a tagságunk, lehet, hogy jobban megjelennek nálunk konzervatív vagy nemzeti liberális értékek, mint másoknál, de egyrészt nem feladatunk konkrét eszméket képviselni, másrészt pedig nem lehet általánosítani. Ami pedig a közszerepléseket illeti: a napi politikában nem akarunk részt venni. Van, hogy megszólalunk szakpolitikai kérdésekben, az árkosi írótáborban például aláírtunk tavaly egy nyilatkozatot, és idén is tiltakoztunk Szőcs Géza döntése ellen a József Attila-díjakkal kapcsolatban. Ugyanakkor nem akarjuk elhasználni a nevünket, meg a rengeteg szakmai teendő mellett nincs időnk állandóan nyilatkozatokat gyártani. Az elhivatott, példás munkában hiszünk, nem a nyilatkozatgyárban. De itt az alkalom, van véleményem, ha kérdezel, szívesen válaszolok.

MN: Jó. Mit gondolsz a Nyirő körüli cirkuszról?

KÁ: Nagyon zavar, hogy ideológiai vitákon keresztül közelítünk egy-egy íróhoz, ahogy az is, hogy ilyen alapon kerülhetnek be a tantervbe. Károsnak tartom, hogy eközben elhallgatnak lényeges tényeket. Néztem az újratemetés közvetítését a Dunán, és megdöbbentett, hogy szó sem esett Nyirőnek a nyilas rendszerben játszott gyalázatos szerepéről. Amúgy pedig messze nem gondolom, hogy a nemzeti panteon legnagyobbjai között lenne a helye. Ha például Trianon fájdalmát is átérző írót keresünk, akkor ott van nekünk Kosztolányi, Nyirőt nyilván véletlenül sem lehet hozzá mérni. Ugyanakkor Wass Alberthez sem igazán, irodalmilag valahol a kettő között helyezkedhet el. Persze a tokaji felhívással kapcsolatban is vannak komoly szakmai fenntartásaim, amit a megszövegezők előtt sem hallgattam el.

MN: Akkor most beszéljünk gyakorlatiasabb kérdésekről! A Nemzeti Kulturális Alap L. Simon-féle átalakításáról Az Írószövetség mindent visz címmel írtunk a narancs.hu-n, és nem véletlenül: az L. Simon által sokáig titkárként igazgatott szervezet mellett a Szépírók Társasága és a JAK nem rúghatott labdába: egyetlen tagjuk sem került be a döntnökök közé. Viszont a FISZ-nek szerencséje volt: a jelenlegi elnök a folyóirat-kollégium tagja, az előző elnök a kollégium vezetője, az első elnök meg egyenesen az NKA elnöke, miközben a FISZ-alapító Thímár Attila a könyvkiadás kollégiumát elnökli.

KÁ: A folyóirat-kiadás kollégiumában a saját szakmai meggyőződésemet képviselem, nem a FISZ-t. Nem is a FISZ jelölt, hiszen egyedül a szépirodalom és ismeretterjesztés kollégiumának kurátoraira szavazhattunk. Ahogy Bednanics Gábort se mi jelöltük, ő miniszteri kinevezett. Korábban egyébként minket ebből a buliból kihagytak, ez talán a második alkalom, hogy egyáltalán részt vehetünk a jelöltállításban. Amúgy, ha már így tetted fel a kérdést, elmondom: a szépirodalmi és ismeretterjesztő kollégiumban én támogattam a JAK jelöltjét, aki kizárólag tőlem kapott egy szem szavazatot. A fortélyos előítéletekkel szemben pedig a tények azt mutatják, hogy az írószervezetek közül továbbra is a FISZ-nek jut a legkevesebb támogatás a kollégiumtól, programjaink feltűnő népszerűsége ellenére. De ez minket egyáltalán nem zavar, ahogy az sem, hogy ez ellen mások most sem tiltakoznak. Miért is tennék?

MN: Az új rendszerben az irodalom nem egy, hanem az említett három kollégium alá tartozik. Helyesled ezt a változást?

KÁ: Ez egy strukturális átalakítás.

MN: De jó ez a struktúra?

KÁ: Erre nem tudok egy szóban válaszolni, de nem térek ki a kérdés elől. A folyóirat-kiadás kollégiumában szembesültünk azzal, hogy ez a feladat borzasztó nagy kihívás. Együtt látni az egész mezőnyt, négyszáznál is több folyóiratot: ismeretterjesztés, szépirodalom, zene, tánc, színház és a többi. Ez nehéz szakmai helyzet, aminek vannak előnyei. Korábban a tudományterületek és művészeti ágak szerint szétaprózódtak a folyóiratok, nekünk viszont átfogó képünk van végre. Nem mondom, hogy a mi első döntéseinkben nem lehetnek kisebb aránytalanságok, tévedések, de reményeim szerint mindenképpen kevesebb, mint korábban. Továbbra is nehéz kérdés többek között a nyomtatott és online lapok finanszírozása közti helyes, előremutató arány megtalálása, a centralizáció és a decentralizáció melletti érvek mérlegelése. Az pedig lélektanilag sem könnyű dilemma, hogy - most ilyen durván fogalmazva - melyik lapot lehetetlenítsük el, hiszen egyszerűen nem lehet ennyi lapot úgy támogatni, hogy az ne menjen a szakmaiság rovására. Nem juthat elég forrás mindenkinek, állami hozzájárulás nélkül pedig egy folyóirat sajnos hosszú távon nem nagyon éli túl.

MN: Az nem probléma, hogy laikusok hoznak meg ilyen horderejű döntéseket? Nálatok például - egyebek mellett - tánchoz, színházhoz, filmhez nem ért a kutya se. Korábban ez nem fordulhatott elő.

KÁ: Viszont korábban a belterjesség és a szakmai lobbi is jobban érvényesült. Abban igazad van, hogy ez mindenkinek nagy kihívás, és kénytelenek vagyunk konzultálni szakemberekkel. Mégis nehezen elképzelhető, hogy minden szakterületnek külön kurátora legyen, hiszen akkora létszámú kuratóriumok lennének, hogy teljesen ellehetetlenülne a munka.

MN: Hárman vagytok irodalmárok a kollégiumban, Bednanics és te - a FISZ tagjai -, meg az Írószövetség elnöke. Tehát gyakorlatilag hárman döntötök az irodalmi lapok sorsáról.

KÁ: Szerinted. Meg sokak szerint. Csak zárójelben: Bednanics Gábor és én JAK-tagok is vagyunk, de korábban is ültek már más irodalmi szervezetekhez köthető kurátorok szép számmal a kollégiumokban. Furcsa, hogy csak a FISZ szúr szemet most hirtelen. Én úgy megyek el a kuratóriumi ülésekre, hogy minden pályázatot láttam, minden területen tájékozódtam, és nagyon sok és sokféle szakemberrel konzultáltam. Remélem, ugyanezt a többiek is megteszik, a biológusprofesszor például természettudósokra jellemző rendszerességgel készül, még a laptükörről is van véleménye. Mindenki hozzászól mindenhez, szavaz mindenről, ezek testületi döntések.

MN: Azért őszintén remélem, hogy az irodalmi lapoknál a három irodalmár szava jobban nyom a latban, míg, mondjuk, egyházzenei kérdésekben a karnagy úr szolgál iránymutatással.

KÁ: Így van, de itt is három emberről és három önálló, sokszor igen különböző nézőpontról, ízlésről van szó.

MN: És ez jól van így, hogy a másik két nagy írószervezet képviselői hiányoznak?

KÁ: Nincs jól, ahogy az sem volt jól, hogy korábban a FISZ nem kapott szerepet. Mégsem emlékszem, hogy emiatt olyan hangos tiltakozás lett volna. De mondom, én a jelöltállítás során szavazatommal egyértelműen támogattam mind a JAK, mind a Szépírók bekerülését, végül közös jelöltet is állítottunk. Azt gondolom, hogy képviselőjüknek feltétlenül ott a helye a kollégiumokban. A folyóirat-kiadás kollégiuma mégsem szervezetekről, elsősorban folyóiratokról szól. Tehát még egyszer: én ott nem a FISZ-t és nem is valamilyen ideológiát képviselek, hanem saját szakmai meggyőződésemet. Az eddigi döntések pedig összességében kiegyensúlyozottak lettek.

Az NKA Folyóirat-kiadás Kollégiuma

 

A kollégium vezetője (miniszteri hatáskörben kinevezett személy):

Dr. Bednanics Gábor József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, az Eszterházy Károly Főiskola Magyar Irodalomtudományi Intézetének docense

A szakmai szervezetek által delegált személyek:

Kollár Árpád író, műfordító, szerkesztő, Fiatal Írók Szövetsége, elnök

P. Szabó Ernő újságíró, a Magyar Nemzet kulturális rovatának munkatársa

Szenes István belsőépítész, iparművész, stúdióvezető, Ybl- és Europa Nostra díjas egyetemi docens, a Magyar Belsőépítész Egyesület elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja

Szentmártoni János József Attila-díjas költő, a Magyar Írószövetség elnöke

Miniszteri hatáskörben kinevezett személyek:

Dr. Kamp Salamon karnagy, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos egyházzenei igazgatója, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, a Lutheránia Énekkar vezetője

Dr. Márialigeti Károly biológus, egyetemi tanár, az ELTE Mikrobiológiai Tanszék vezetője

Dr. Szakács László, a Grabowski Kiadó Kft. ügyvezető igazgatója, a Médiapiac című újság főszerkesztője

Forrás: nka.hu


Figyelmébe ajánljuk

Gulyás Gergely: A KDNP nem fog egy EP-frakcióban ülni a Tisza Párttal

  • narancs.hu

Erről a miniszter a kormányinfón beszélt, ahol a kommunista rémuralomhoz és a Rákosi-korszakhoz hasonlította az Európai Unió Bírósága ítéletét, melynek értelmében 200 millió euróra büntették hazánkat, mivel nem tartota be a bíróság egy korábbi, menekültügyben hozott ítéletét.