KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Ne félj!

Frank McCourt: Angyal a lépcsőn

  • Pálos György
  • 2025. április 23.

Könyv

A memoár – angol címe Angela’s Ashes – 1996-ban jelent meg először az Egyesült Államokban, és egy évre rá elnyerte az élet­rajzi/önéletrajzi Pulitzer-díjat. (Az eredeti kiadás az alcímében is hangsúlyozza az önéletrajzi műfaji besorolást.)

Az Angyal a lépcsőn McCourt életének epizódjait tényszerűen tárja az olvasó elé, ám az elkészült mű komoly szépírói ambícióval és tudással párosul. Minden esemény úgy történhetett, ahogy a könyv lapjain olvassuk, a szereplők valósak, igazi nevükön szerepelnek, ám a mesélés gyanúsan jó stílusban olvastatja magát, nem beszélve a gördülékeny és a szöveg iróniáját is jól érzékeltető, remek magyar fordításról.

McCourt ebben az első könyvében 19 éves koráig írja meg a főalakjának, azaz saját magának életepizódjait, részben lakonikus tárgyilagossággal, amelyeket itt-ott komoly érzelmi hullámok kísérnek. Az írás elején semmilyen kétséget nem hagy azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatunk: „Amikor visszapillantok a gyerekkoromra, nem is értem, hogyan éltem túl. Természetesen nyomorúságos gyerekkorom volt – a boldog gyerekkor egy hajítófát sem ér. A szokványos nyomorúságnál persze rosszabb a nyomorúságos ír gyerekkor, de még ennél is rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyerekkor.” De innentől nem teljesen azt kapjuk, amire számítunk. A nyomorúság végigkíséri ugyan az elbeszélést, a családi drámák is sokasodnak, ám a tragikus és a vígjátéki elemek kéz a kézben haladnak.

Frank szülei egyszerű, képzetlen emberek, tervek s jövőkép nélkül élik mindennapjaikat. Míg az anya tősgyökeres katolikus írként szüli meg számtalan gyermekét, addig az apa észak­ír (vagyis nem a függetlenné vált Ír Köztársaságból való), s hiába rendes katolikus ő is, az akcentusán is érződik a különállása: Limerickben, az Írország közepén található városban mindenki megérzi az idegenségét, de nem is tesz semmit a beolvadásért. Különös tehetsége, hogy döntéshelyzetben mindig a rosszabbat választja. Az Amerikában eltöltött néhány év után (ott születik Frank is) akkor térnek vissza az ír földre, az 1930-as években, amikor a világválság New Yorkban már múlóban van, ám Limerickben épp tetőzik. Segédmunkásként időszakos munkát talál ugyan, de a fizetését vagy a segélyeket elissza az utolsó cseppig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.