KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Ne félj!

Frank McCourt: Angyal a lépcsőn

  • Pálos György
  • 2025. április 23.

Könyv

A memoár – angol címe Angela’s Ashes – 1996-ban jelent meg először az Egyesült Államokban, és egy évre rá elnyerte az élet­rajzi/önéletrajzi Pulitzer-díjat. (Az eredeti kiadás az alcímében is hangsúlyozza az önéletrajzi műfaji besorolást.)

Az Angyal a lépcsőn McCourt életének epizódjait tényszerűen tárja az olvasó elé, ám az elkészült mű komoly szépírói ambícióval és tudással párosul. Minden esemény úgy történhetett, ahogy a könyv lapjain olvassuk, a szereplők valósak, igazi nevükön szerepelnek, ám a mesélés gyanúsan jó stílusban olvastatja magát, nem beszélve a gördülékeny és a szöveg iróniáját is jól érzékeltető, remek magyar fordításról.

McCourt ebben az első könyvében 19 éves koráig írja meg a főalakjának, azaz saját magának életepizódjait, részben lakonikus tárgyilagossággal, amelyeket itt-ott komoly érzelmi hullámok kísérnek. Az írás elején semmilyen kétséget nem hagy azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatunk: „Amikor visszapillantok a gyerekkoromra, nem is értem, hogyan éltem túl. Természetesen nyomorúságos gyerekkorom volt – a boldog gyerekkor egy hajítófát sem ér. A szokványos nyomorúságnál persze rosszabb a nyomorúságos ír gyerekkor, de még ennél is rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyerekkor.” De innentől nem teljesen azt kapjuk, amire számítunk. A nyomorúság végigkíséri ugyan az elbeszélést, a családi drámák is sokasodnak, ám a tragikus és a vígjátéki elemek kéz a kézben haladnak.

Frank szülei egyszerű, képzetlen emberek, tervek s jövőkép nélkül élik mindennapjaikat. Míg az anya tősgyökeres katolikus írként szüli meg számtalan gyermekét, addig az apa észak­ír (vagyis nem a függetlenné vált Ír Köztársaságból való), s hiába rendes katolikus ő is, az akcentusán is érződik a különállása: Limerickben, az Írország közepén található városban mindenki megérzi az idegenségét, de nem is tesz semmit a beolvadásért. Különös tehetsége, hogy döntéshelyzetben mindig a rosszabbat választja. Az Amerikában eltöltött néhány év után (ott születik Frank is) akkor térnek vissza az ír földre, az 1930-as években, amikor a világválság New Yorkban már múlóban van, ám Limerickben épp tetőzik. Segédmunkásként időszakos munkát talál ugyan, de a fizetését vagy a segélyeket elissza az utolsó cseppig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.