KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Ne félj!

Frank McCourt: Angyal a lépcsőn

  • Pálos György
  • 2025. április 23.

Könyv

A memoár – angol címe Angela’s Ashes – 1996-ban jelent meg először az Egyesült Államokban, és egy évre rá elnyerte az élet­rajzi/önéletrajzi Pulitzer-díjat. (Az eredeti kiadás az alcímében is hangsúlyozza az önéletrajzi műfaji besorolást.)

Az Angyal a lépcsőn McCourt életének epizódjait tényszerűen tárja az olvasó elé, ám az elkészült mű komoly szépírói ambícióval és tudással párosul. Minden esemény úgy történhetett, ahogy a könyv lapjain olvassuk, a szereplők valósak, igazi nevükön szerepelnek, ám a mesélés gyanúsan jó stílusban olvastatja magát, nem beszélve a gördülékeny és a szöveg iróniáját is jól érzékeltető, remek magyar fordításról.

McCourt ebben az első könyvében 19 éves koráig írja meg a főalakjának, azaz saját magának életepizódjait, részben lakonikus tárgyilagossággal, amelyeket itt-ott komoly érzelmi hullámok kísérnek. Az írás elején semmilyen kétséget nem hagy azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatunk: „Amikor visszapillantok a gyerekkoromra, nem is értem, hogyan éltem túl. Természetesen nyomorúságos gyerekkorom volt – a boldog gyerekkor egy hajítófát sem ér. A szokványos nyomorúságnál persze rosszabb a nyomorúságos ír gyerekkor, de még ennél is rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyerekkor.” De innentől nem teljesen azt kapjuk, amire számítunk. A nyomorúság végigkíséri ugyan az elbeszélést, a családi drámák is sokasodnak, ám a tragikus és a vígjátéki elemek kéz a kézben haladnak.

Frank szülei egyszerű, képzetlen emberek, tervek s jövőkép nélkül élik mindennapjaikat. Míg az anya tősgyökeres katolikus írként szüli meg számtalan gyermekét, addig az apa észak­ír (vagyis nem a függetlenné vált Ír Köztársaságból való), s hiába rendes katolikus ő is, az akcentusán is érződik a különállása: Limerickben, az Írország közepén található városban mindenki megérzi az idegenségét, de nem is tesz semmit a beolvadásért. Különös tehetsége, hogy döntéshelyzetben mindig a rosszabbat választja. Az Amerikában eltöltött néhány év után (ott születik Frank is) akkor térnek vissza az ír földre, az 1930-as években, amikor a világválság New Yorkban már múlóban van, ám Limerickben épp tetőzik. Segédmunkásként időszakos munkát talál ugyan, de a fizetését vagy a segélyeket elissza az utolsó cseppig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.