Az Angyal a lépcsőn McCourt életének epizódjait tényszerűen tárja az olvasó elé, ám az elkészült mű komoly szépírói ambícióval és tudással párosul. Minden esemény úgy történhetett, ahogy a könyv lapjain olvassuk, a szereplők valósak, igazi nevükön szerepelnek, ám a mesélés gyanúsan jó stílusban olvastatja magát, nem beszélve a gördülékeny és a szöveg iróniáját is jól érzékeltető, remek magyar fordításról.
McCourt ebben az első könyvében 19 éves koráig írja meg a főalakjának, azaz saját magának életepizódjait, részben lakonikus tárgyilagossággal, amelyeket itt-ott komoly érzelmi hullámok kísérnek. Az írás elején semmilyen kétséget nem hagy azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatunk: „Amikor visszapillantok a gyerekkoromra, nem is értem, hogyan éltem túl. Természetesen nyomorúságos gyerekkorom volt – a boldog gyerekkor egy hajítófát sem ér. A szokványos nyomorúságnál persze rosszabb a nyomorúságos ír gyerekkor, de még ennél is rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyerekkor.” De innentől nem teljesen azt kapjuk, amire számítunk. A nyomorúság végigkíséri ugyan az elbeszélést, a családi drámák is sokasodnak, ám a tragikus és a vígjátéki elemek kéz a kézben haladnak.
Frank szülei egyszerű, képzetlen emberek, tervek s jövőkép nélkül élik mindennapjaikat. Míg az anya tősgyökeres katolikus írként szüli meg számtalan gyermekét, addig az apa északír (vagyis nem a függetlenné vált Ír Köztársaságból való), s hiába rendes katolikus ő is, az akcentusán is érződik a különállása: Limerickben, az Írország közepén található városban mindenki megérzi az idegenségét, de nem is tesz semmit a beolvadásért. Különös tehetsége, hogy döntéshelyzetben mindig a rosszabbat választja. Az Amerikában eltöltött néhány év után (ott születik Frank is) akkor térnek vissza az ír földre, az 1930-as években, amikor a világválság New Yorkban már múlóban van, ám Limerickben épp tetőzik. Segédmunkásként időszakos munkát talál ugyan, de a fizetését vagy a segélyeket elissza az utolsó cseppig.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
