Könyv

Gavin Edwards: Bill Murray és a Tao

  • - kg -
  • 2017. augusztus 27.

Könyv

Az újságíró szerző egyszer, egy premierpartin elbeszélgetett Bill Murray-vel, másnap pedig jól meg is interjúvolta a film- és életművészt. Történt már ilyen másokkal is; a helyzet, bár nagy kiváltság (az interjúpiacon 1 Murray felér legalább 1,5 Clooney-val), azért nem kell, hogy meggondolatlanságra csábítson. A legtöbb ember, aki valaha szót váltott a színésszel, nem érzett késztetést arra, hogy könyvet is írjon – nem így Edwards, aki nem tartozik a csendes, „csak azért sem írok könyvet Bill Murray-ről” többséghez. Az életrajzírás persze nem bűn, főleg, ha az írónak jó oka van egy híres élet megörökítésére. Például olyasmiket kutatott ki vagy olyan közel került alanyához, mint őelőtte senki, netán a közkézen forgó információkat a szokványostól eltérő rendszerben tudja tálalni. Edwards könyve a távolból vonzó portékának tűnik, a „Bill Murray” és a „Tao” szellemes megközelítést ígérő szókapcsolat, a Murray-fejekkel díszített borító pedig egy olyan kézműves pólóra hasonlít, amiért a tengerentúli postaköltség sem tűnne drágának. Hiába azonban a „tanuljunk élni és ellazulni Murray-tól” megközelítés, a taózás úgy áll a könyvön, mint egy drága öltöny a kezdő oligarchán. Valójában a szokásos életrajzírói-adatfeldolgozó biznisz folyik, Murray professzionális és privát különcködései vannak több száz oldalon át, nem túl szellemesen (az illusztrációk messze a legtalálóbbak), a megvilágosodáshoz aligha vezető mondatokkal visszaadva. Azok a sztorik, bohém gesztusokról, országos jófejkedésekről és vicces(nek ítélt) seggfejségekről szóló beszámolók, amelyekről minden mezei Murray-szimpatizáns szívesen olvas évente akár egy-két oldalt is egy menő magazinban. Ezt adja a könyv is, végtelenített verzióban: Murray magazinváltozatát 300 oldalon. Egy olyan alakot, akivel mindenki – így a szerző is – szívesen haverkodna.

Fordította: Illés Róbert, Pálfi Norbert. Jaffa, 2017, 320 oldal, 3990Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.