Könyv

Gavin Edwards: Bill Murray és a Tao

  • - kg -
  • 2017. augusztus 27.

Könyv

Az újságíró szerző egyszer, egy premierpartin elbeszélgetett Bill Murray-vel, másnap pedig jól meg is interjúvolta a film- és életművészt. Történt már ilyen másokkal is; a helyzet, bár nagy kiváltság (az interjúpiacon 1 Murray felér legalább 1,5 Clooney-val), azért nem kell, hogy meggondolatlanságra csábítson. A legtöbb ember, aki valaha szót váltott a színésszel, nem érzett késztetést arra, hogy könyvet is írjon – nem így Edwards, aki nem tartozik a csendes, „csak azért sem írok könyvet Bill Murray-ről” többséghez. Az életrajzírás persze nem bűn, főleg, ha az írónak jó oka van egy híres élet megörökítésére. Például olyasmiket kutatott ki vagy olyan közel került alanyához, mint őelőtte senki, netán a közkézen forgó információkat a szokványostól eltérő rendszerben tudja tálalni. Edwards könyve a távolból vonzó portékának tűnik, a „Bill Murray” és a „Tao” szellemes megközelítést ígérő szókapcsolat, a Murray-fejekkel díszített borító pedig egy olyan kézműves pólóra hasonlít, amiért a tengerentúli postaköltség sem tűnne drágának. Hiába azonban a „tanuljunk élni és ellazulni Murray-tól” megközelítés, a taózás úgy áll a könyvön, mint egy drága öltöny a kezdő oligarchán. Valójában a szokásos életrajzírói-adatfeldolgozó biznisz folyik, Murray professzionális és privát különcködései vannak több száz oldalon át, nem túl szellemesen (az illusztrációk messze a legtalálóbbak), a megvilágosodáshoz aligha vezető mondatokkal visszaadva. Azok a sztorik, bohém gesztusokról, országos jófejkedésekről és vicces(nek ítélt) seggfejségekről szóló beszámolók, amelyekről minden mezei Murray-szimpatizáns szívesen olvas évente akár egy-két oldalt is egy menő magazinban. Ezt adja a könyv is, végtelenített verzióban: Murray magazinváltozatát 300 oldalon. Egy olyan alakot, akivel mindenki – így a szerző is – szívesen haverkodna.

Fordította: Illés Róbert, Pálfi Norbert. Jaffa, 2017, 320 oldal, 3990Ft

Neked ajánljuk