Könyv

Gavin Edwards: Bill Murray és a Tao

  • - kg -
  • 2017. augusztus 27.

Könyv

Az újságíró szerző egyszer, egy premierpartin elbeszélgetett Bill Murray-vel, másnap pedig jól meg is interjúvolta a film- és életművészt. Történt már ilyen másokkal is; a helyzet, bár nagy kiváltság (az interjúpiacon 1 Murray felér legalább 1,5 Clooney-val), azért nem kell, hogy meggondolatlanságra csábítson. A legtöbb ember, aki valaha szót váltott a színésszel, nem érzett késztetést arra, hogy könyvet is írjon – nem így Edwards, aki nem tartozik a csendes, „csak azért sem írok könyvet Bill Murray-ről” többséghez. Az életrajzírás persze nem bűn, főleg, ha az írónak jó oka van egy híres élet megörökítésére. Például olyasmiket kutatott ki vagy olyan közel került alanyához, mint őelőtte senki, netán a közkézen forgó információkat a szokványostól eltérő rendszerben tudja tálalni. Edwards könyve a távolból vonzó portékának tűnik, a „Bill Murray” és a „Tao” szellemes megközelítést ígérő szókapcsolat, a Murray-fejekkel díszített borító pedig egy olyan kézműves pólóra hasonlít, amiért a tengerentúli postaköltség sem tűnne drágának. Hiába azonban a „tanuljunk élni és ellazulni Murray-tól” megközelítés, a taózás úgy áll a könyvön, mint egy drága öltöny a kezdő oligarchán. Valójában a szokásos életrajzírói-adatfeldolgozó biznisz folyik, Murray professzionális és privát különcködései vannak több száz oldalon át, nem túl szellemesen (az illusztrációk messze a legtalálóbbak), a megvilágosodáshoz aligha vezető mondatokkal visszaadva. Azok a sztorik, bohém gesztusokról, országos jófejkedésekről és vicces(nek ítélt) seggfejségekről szóló beszámolók, amelyekről minden mezei Murray-szimpatizáns szívesen olvas évente akár egy-két oldalt is egy menő magazinban. Ezt adja a könyv is, végtelenített verzióban: Murray magazinváltozatát 300 oldalon. Egy olyan alakot, akivel mindenki – így a szerző is – szívesen haverkodna.

Fordította: Illés Róbert, Pálfi Norbert. Jaffa, 2017, 320 oldal, 3990Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.