Könyv

Gellért András: Befalazott csőgörény

  • - legát -
  • 2020.01.05 12:12

Könyv

„Ha olvasod, ott találod magad az Örkény óta hiányolt tömény és invenciózus, derűsebb fajta groteszkben” – írja előszavában Müller Péter Sziámi, és ha elsőre merésznek is tűnik a párhuzam, Gellért szövegeivel kapcsolatban nem lehet, hogy ne az Egyperces novellák jussanak az eszünkbe.

Persze a „körülmények” rendesen 21. századiak. Kezdetben a szerzőnek eszébe sem jutott, hogy könyvben adja ki Facebook-posztjait, a barátai fűtötték, hogy rendezze sorait, de a könyvkiadók lepattintották. A Befalazott csőgörény végül magánkiadásban jelent meg tavaly, és a megmaradt példányokat Gellért hajléktalan emberekre bízta: legyen belőle Fedél Nélkül „különkiadás”. A mostani utánnyomásba már a Menhely Alapítvány is beszállt, de ehhez kellett az is, hogy az új könyvárusok közel érezzék magukhoz a leírtakat.

A mintegy 150 írás mindegyike egy meg nem nevezett, de mindenképp NER-kompatibilis országban játszódik, ahol a lakosság egyszerre unja halálra magát és él át vagy álmodik mindenféle kalandokat. Például Tibor, a leszázalékolt műszaki rajzoló azt álmodja, hogy szippantókocsit vezet, és nemcsak a szart, a szar alakokat is felszippantja. Persze álmodni sem kell, hogy hasonlók történjenek: a tök süket Ottó audiofil-készülékeket gyűjt, Andor, az újságíró, éjjeliőr egy lakóparkban, az orvosprofesszorok házi feladata, hogy csupa jót írjanak kórházukról, a holtak kimásznak a sírból és elmennek szavazni. Vagyis groteszk a javából, de mégsem a „derűsebb fajtából”. A nevetés helyetti nevetségességben végtelenül szomorú történet bontakozik ki, amely minden pillanatában – ahelyett, hogy magunkra ismernénk – mindig valaki mást juttat az eszünkbe.

A kötetbe olyan rövidke írások is bekerültek, amelyek inkább csak Facebook-posztként működnek. Ezekből van kevesebb.

Menhely Alapítvány, 2019, 236 oldal, ajánlott ár 2500 Ft

 

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.