KÖNYVMELLÉKLET

Műfaji manipuláció

Pál Sándor Attila: Balladáskönyv

  • Svébis Bence
  • 2020.01.05 12:12

Könyv

Legutóbb Babiczky Tibor talált rá a műfajra, egész pontosan annak angolszász vonalára, és 2011-ben megjelent kötetében, A jóemberekben jó pár balladát találunk, amelyek középpontjában elsősorban a bűn áll. A nálunk kevésbé alkalmazott francia, villoni vonal, bár nem vetette meg úgy metrumait, mint az – Arany János által is preferált – angolszász forma, Gáll Attila mégis ezzel kísérletezett a Napló az émelygésig című, 2000-es kötetében, ahol ezt olvashatjuk: „Csodálom, hogy férhet / ennyi magam egy tükörben? / Balade-ot már kettőt írtam, / s mintha vétkeznék, szűköltem”. Pál Sándor Attila Balladáskönyve is valami ilyesmire csodálkozik rá.

 

A kötet nyitóballadája valójában programvers: Arany János Kőmíves Kelemenjének modern, profán átirata, amely egyúttal tömörségével és nyelvhasználatával tüntet a klasszikus forma ellen. Problémafelvetése nagyon is aktuális: a hazai munkaerő külföldre áramlását helyezi középpontba. A kötet valójában igyekszik végigvenni és modernizálni az összes ismert balladatípust, mindezeket a legváltozatosabb formákban megírva, mi több, még ready-made ballada is akad, például az Ornitológiai balladatöredékek, amely a Búvár Zsebkönyvek sorozat madarakról szóló részének apró idézeteit tákolja össze.

A Balladáskönyv verseinek azonban nagy problémája, hogy szinte alig vagy legalábbis jóval kevésbé értelmezhetők önállóan. Pál Sándor Attila is kötetkompozícióban gondolkodik, ahogy fiatal lírikusaink legtöbbje, akiknél az egység nem a vers, hanem a ciklus vagy a kötet. Ennek egyik oka talán az, hogy hiányzik az a markáns hang, amivel fel lehetne építeni egyetlen verset, a költői szándék csak nagyobb egységekben, több költemény elolvasása után világlik ki. Az epika felé eltolódó líra betegsége ez, azoké a költőké, akik kicsiben már nem, nagyban még nem tudnak gondolkodni. Térey János költészete utat mutatott efelé, ám míg nála a markáns nyelv, a kiérlelt költői világ elég masszív volt, hogy egyetlen verset is képes legyen önmagában működtetni, a fiatal generáció versvilágához, annak megértéséhez egy egész kötet befogadására van szükség. A Balladáskönyv is csak így értelmezhető, hiszen a saját hang hiányát a kísérletező kedv pótolja, ami csak akkor válik világossá és élvezhetővé, ha az olvasó egymás után befogadja ezeket a nagyon is különböző balladákat.

Persze az is kérdéses, vajon minden esetben balladákat olvasunk-e. Legtöbbször a forma és a tartalom ezt nyilvánvalóvá teszi, ám akadnak olyan versek, amelyek annyira kurták-töredékesek, hogy ha nem egy Balladáskönyv című kötetet olvasnánk, valószínűleg nem tekintenénk annak. Az egy- vagy kétsoros (sőt: egyszavas) költeményekbe viszont így akkor is belelátjuk a történetet, a tragédiát, ha eredetileg eszünkbe sem jutna. Pál Sándor Attila kötete így egy másik jelenséggel is játszik: az olvasó manipulálásával, ami a legtöbb esetben nagyon is könnyű, elég hozzá egy cím, egy műfaji meghatározás vagy egy jól csengő fülszöveg, és máris előre dekódolt értelmezési mezőbe pottyan a befogadó, pedig még el sem kezdte olvasni a könyvet.

Mindezek miatt azonban a Balladáskönyv nem tud túllépni a korábban említett nyitóversen, megmarad propagandakötetnek, ügyes és izgalmas kísérletnek, ami csak kötetkompozícóként és az irodalmi hagyomány felől nézve ér valamit.

Magvető, 2019, 104 oldal, 1999 Ft

 

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.