A címben jelzett nevű és korú lány naplót ír, mi mást is tehetne. Persze nem tollal és nem papírra, hanem a laptopjába pötyögi a gimnáziumi napok krónikáját. No nem mintha irtózna a régi holmiktól: hogy messzebb ne menjünk, a szerelme például 80 éve halott. A vágy tárgyát Gulácsy Lajosnak hívják, de ezzel még nincs vége a bölcsészromantika tombolásának: Lídia csak egy fokkal elérhetőbb, iskolai szerelme papnak készül, a másik, túl könnyen elérhető srác pedig ugyancsak elátkozott festő, legalábbis az akar lenni - és akkor a dráma-, illetve magyartanárról még nem is beszéltünk. De hősünket nemcsak a férfiak boldog-szomorítják, hanem a szinte műfaji követelménynek számító elvált szülők, valamint a hülye tanárok, a reáltárgyak, és hát mindenekelőtt az az elronthatatlan és megoldhatatlan feladat, amit durva egyszerűsítéssel fiatalságnak hívunk.
Igen, ezek jórészt klisék, ahogy a könyv másik erénye, az érzékeny témák - test, hit, halál - felelős kezelése is alapkövetelmény ma már egy jól felszerelt ifjúsági regényben. Hogy mindezek a rutinosan felhasznált összetevők működni kezdenek, az egyedül a kamaszgondolkodást másoló narrációnak köszönhető. Lídia naplója egyszerre kimódolt és csapongó, hebrencs és vérkomoly, nyálas és szigorú, lelkes és önmarcangoló. Néha a semmin rágódik, néha pedig alig győzi szusszal a sok eseményt, mert éppen időutazik a fejében Gulácsyhoz és a dédapjához, vagy eljátssza a főszerepet az iskolai előadásban. A könyv közepére Lídia cinkosai leszünk, és ha lesz folytatás, ez a kapcsolat hamar eldurvulhat.
Pagony, 2013, 154 oldal, 2250 Ft
