rés a présen: Frissen jött ki a nyomdából Lana Bastašić Tejfogak című, 2021-ben Belgrádban megjelent novelláskötetének magyar kiadása a te fordításodban. Mit kell tudnunk a szerzőről?
Rajsli Emese: Az 1986-os születésű írónőnek az Európai Unió irodalmi díjával kitüntetett Kapd el a nyulat! című regényét eddig majd’ húsz nyelvre fordították le, magyarul is megjelent még 2020-ban, azt is én fordítottam. A két kötet magyarországi sorsa hűen tükrözi az úgynevezett kis nyelvekről fordított szépirodalmi alkotásokét: kis példányszámban jelentek meg (az első a Metropolis Médiánál, a második a Helikonnál), akár el is tűnhetnek a süllyesztőben, ha a kiadó nem fordít gondot a bemutatásukra – pedig a boszniai írónő ezt igazán megérdemelné. Élt és dolgozott Szarajevóban, Barcelonában, Toszkánában, Belgrádban és Berlinben. Számos szerbiai és nemzetközi irodalmi díjat nyert, folyóiratokban és antológiákban publikált.
rap: Komoly társadalmi, családi kérdésekről szólnak a kötet novellái. Ez jellemző a szerb kortárs irodalomra?
RE: Lana Bastašić történetei szörnyű történetek: egytől egyig gyerekek ellen elkövetett bántalmazásokról, szexuális és érzelmi abúzusokról, ezek feldolgozásáról és a feldolgozás lehetetlenségéről szólnak. Nem ismerek olyan szerb kortárs szöveget, amely ennyire nyersen és szókimondóan szólna erről a témáról. Erre csak rátesz egy lapáttal az írónő, amikor gyerekeket helyez narrátori szerepbe. Egy másik kortárs művet említenék talán mégis: a legrangosabb szerb irodalmi díjat (NIN-díj) tavaly Milena Marković kapta a Gyerekek című verses regényéért, amely más módon ugyan, de ugyanúgy gyerekkori traumákról szól, ráadásul versbe szedve – egyébként hamarosan ez is megjelenik magyarul, az újvidéki Forum Könyvkiadónál, Harkai Vass Éva fordításában.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
