rés a présen

„Ha belegondolok, valóban az, kőkemény”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. október 16.

Könyv

Rajsli Emese műfordító, irodalmi szerkesztő

rés a présen: Frissen jött ki a nyomdából Lana Bastašić Tejfogak című, 2021-ben Belgrádban megjelent novelláskötetének magyar kiadása a te fordításodban. Mit kell tudnunk a szerzőről?

Rajsli Emese: Az 1986-os születésű írónőnek az Európai Unió irodalmi díjával kitüntetett Kapd el a nyulat! című regényét eddig majd’ húsz nyelvre fordították le, magyarul is megjelent még 2020-ban, azt is én fordítottam. A két kötet magyarországi sorsa hűen tükrözi az úgynevezett kis nyelvekről fordított szépirodalmi alkotásokét: kis példányszámban jelentek meg (az első a Metropolis Médiá­nál, a második a Helikonnál), akár el is tűnhetnek a süllyesztőben, ha a kiadó nem fordít gondot a bemutatásukra – pedig a boszniai írónő ezt igazán megérdemelné. Élt és dolgozott Szarajevóban, Barcelonában, Toszkánában, Belgrádban és Berlinben. Számos szerbiai és nemzetközi irodalmi díjat nyert, folyóiratokban és antológiákban publikált.

rap: Komoly társadalmi, családi kérdésekről szólnak a kötet novellái. Ez jellemző a szerb kortárs irodalomra?

RE: Lana Bastašić történetei szörnyű történetek: egytől egyig gyerekek ellen elkövetett bántalmazásokról, szexuális és érzelmi abúzusokról, ezek feldolgozásáról és a feldolgozás lehetetlenségéről szólnak. Nem ismerek olyan szerb kortárs szöveget, amely ennyire nyersen és szókimondóan szólna erről a témáról. Erre csak rátesz egy lapáttal az írónő, amikor gyerekeket helyez narrátori szerepbe. Egy másik kortárs művet említenék talán mégis: a legrangosabb szerb irodalmi díjat (NIN-díj) tavaly Milena Marković kapta a Gyerekek című verses regényéért, amely más módon ugyan, de ugyanúgy gyerekkori traumákról szól, ráadásul versbe szedve – egyébként hamarosan ez is megjelenik magyarul, az újvidéki Forum Könyvkiadónál, Harkai Vass Éva fordításában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.