Bodor Ádám: Az értelmezés útvesztői
Egy író jelentőségét alighanem jól mutatja, mennyi legenda és frázis veszi körül a műveit, még inkább a személyét.
Egy író jelentőségét alighanem jól mutatja, mennyi legenda és frázis veszi körül a műveit, még inkább a személyét.
A nő ismeri a saját lábát, hiszen naponta százszor ránéz, és érzi, ha fáj, mert a lomtalanítás közben a műanyag zsákot átütő üvegszilánk megsebzi. Bámulja a kifolyt vérét, nézi a lábát, amely mintha másé lenne, ismeretlen.
Több mint három évszázada létezik, volt, hogy kettévált, akárcsak az ország és a város, aztán újraegyesült. Hosszú történetében egyetlen külföldi igazgatója volt, Konrád György. Mi a titka, és egyáltalán, miről szól a Berlini Művészeti Akadémia?
A hazai irodalmárok ingerküszöbét nem érte el az 1992-es születésű kanadai-indiai költőnő magyarra fordított köteteinek megjelenése, holott önmagában az, hogy egy idegen nyelvű lírikusnak egymás után három könyve is napvilágot lát, a fehér hollónál is ritkább.
Az izraeli, de jó ideje az Egyesült Államokban kutató és tanító asztrofizikus még 2018 őszén hívta fel magára nem csupán a szűk szakma, de a laikus közönség figyelmét is. Az ekkor publikált tudományos cikkében azt állította ugyanis, hogy lehetséges, hogy egy földön kívüli civilizáció első jele felbukkant a Naprendszerben.
„Szerelmem, minden, ami minket elválaszt egymástól, ugyanolyan ostoba, mint ezek a felhők, amelyek hol felszállnak, hol megint leszállnak a völgybe. (…) Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, hamarosan megfogjuk egymás kezét, és nem válunk el többé” – írja Camus 1955-ben kelt levelében, több mint tíz év kitartó levelezés után. Hisz neki még a másik? Nehezen hihető.
A szerző előző könyve, az Örökölt sors, amely elsősorban az epigenetikai örökségünket, a családi mintázatainkat vizsgálta, igazi bombasiker volt, és azóta Orvos-Tóth az egyik legnépszerűbb és legtöbbet felszólaló, előadó pszichológusunk.
A generációs sztorigyűjteményeivel nevet szerző norvég írót hazájában elsősorban színművészként és tévés személyiségként ismerték korábban. Most e kötetek kapcsán beszélgettünk vele az életük nagy kalandjára váró nyolcvanasokról, a sötét téli fél év okozta magányról, és az ateisták álmairól.
Az első világháború előtt köztársaságpárti szervezkedés miatt fogházba csukták Espersit Jánost, a Tanácsköztársaság alatt viszont internálták, mert nem volt kommunista. Az ötvenkét évesen meghalt makói ügyvéd élete azt is bizonyítja, ahhoz, hogy valaki jó mecénás legyen, elsősorban nem pénz kell.
Az idei emelt szintű magyarérettségi szóbeli tételei között szerepel a költő versciklusa. Írásunk talán a vizsgára való felkészülésben is nyújthat némi segítséget.
Eldőlni látszott a spanyol polgárháború kimenetele 1938-ra, miután Hitler bombázókat vetett be, míg Sztálin az NKDV-t, a „belső ellenségre” vadászva. Mindezt a nyugati hatalmak ölbe tett kézzel nézték, pedig az akkori, immár jó minőségű fényképes haditudósítások a demokrácia sárba tiprását és a lakossággal szembeni terrort is bemutatták.
Nagyobbrészt nem új műveket elősorakoztató, mégis újdonságélménnyel ható kötet ez: két ciklusból áll, „kamaszlány-versek” szerepelnek benne. Címe a második, 2021-es versekből álló ciklus egyik darabjából lett kiemelve, és nagyobbik részét az 1987-es Rejtjeles tábori lap című kötet versei teszik ki.