Könyv

Nincs karácsony bóvlik nélkül. Ha torzult is valamelyest a régi szlogen, a lényeg mit sem változott: csengőszán, festett dió és mogyoró, kreppvirgács, bűvös szagos gyertya sorjázik a gazdagon terített pultokon, a sínadrágba dermedt kiskereskedők csonkolt kesztyűben gyűrögetik az ezreseket.

E hónap elején a Történeti Hivatal - úgy is, mint az ÁVH és utódszervezetei operatív anyagainak kezelője - röpke történészkonferencián próbálta tisztázni, miként is látjuk most a hírhedt állambiztonsági szervezet mibenlétét és működését. E tárgykörben, részben a konferencia anyagát kiegészítve, fontos tanulmányok jelentek meg a múlt havi Beszélőben is, melyek az Államvédelmi Hatóság létrejöttének és korai működésének körülményeit taglalják.

A közönség hosszú tömött sorokban vonult ki a teremből a film vetítése alatt - Cannes-ban. Nálunk ritkább sorban, de kimentek szépen. (Amúgy a Puskin nagytermébe is alig fértek, a nagy érdeklődésre való tekintettel ide kellett a kicsiből átköltöztetni az egész orosz programot. A végig kitartók többségének is megvolt a véleménye. "Ez nézhetetlen. Se füle, se farka." "Olyan nyomasztó és zavaros, hogy egészen megfájdult tőle a fejem." "Csak hó és hó és szürkeség. Ordítozás és fetrengés. Meg ocsmányság, fajtalankodás, gyilkosság, verekedés... Rosszul vagyok tőle." "Nehéz felfogni. Nehéz megérteni ezt a filmet. Na persze, a mi világunkat sem könnyebb. Olyan ez a film pont, mint amilyen a mi életünk. Jó, hogy megnéztem. Jó, hogy German megcsinálta. Kemény. Még gondolkoznom kell róla. Valamitől nagyon megfogott. Valahogy szép. Szép szörnyűség." "Ez fantasztikus volt. Ezt még meg kell nézni. Különösen a második rész rendkívüli. Micsoda hatás, micsoda szuggesztivitás!"

Jól emlékszem? Na most, mert egyéb írásaim (ide; mi az, hogy "ide"?, így ember nem ír írásokat) túl légiesek, ködösek, netán gorombák (gorombának minősíthetőek) volnának épp, írok valami újat. Nagyon új, máris látszik! Ami aranyos volt: az a kedveskedő badarság (szerencsétlenkedés) gyakran elhangzott az életkorra, hogy most jön a másik hatvan, ám volt valaki, aki azt írta, reméljük, megélsz még húsz évet, ez az ember őszintébb volt. Dürrenmatt és Frisch levelezését, kutya-macska barátságuk történetét fordítom épp, benne élek a mi-van-írókkal-egymás-közt témákban.

December 19-én Klezmer és irodalom címmel zajlott fesztivál a Petőfi Csarnokban. E két dolognak ugyan kevés köze van egymáshoz, de ez nem sok vizet zavart, meg hát különben is, az est fénypontjaként fellépő Brave Old World is régen túllépett már a konvencionális klezmeren.

http://www.frankfurt.matav.hu

Aki most elképedve nézi, hogy a Fidesz vezette kormány milyen agresszívan törekszik akkora kormányzati hatalomra, amekkorával az előző demokratikus kormányok közül egy sem rendelkezett, hogy heti rendszerességgel szegi meg a magyar parlamentáris demokrácia nyolc éve kialakult íratlan játékszabályait, hogy sorra számolná fel az állam gépezetének és az egyén életének mindeddig autonóm kuckóit meg "a társadalommal folytatott párbeszéd" ama fórumait, amelyekhez elődjei nem mertek vagy akartak hozzányúlni, aki csodálkozik a drogtörvényen és a szervezett bűnözés elleni törvényen, a költségvetés preferenciáin, magára vessen.

Megrendelem meghatározatlan időre, de legfeljebb 1 évre 5000 Ft-ért a MaNcsot.

A világ az idén sem lett jobb; arról pedig lapzártakor is tart a vita, vajon rosszabb lett-e. Miközben láttunk és - ha beismerjük, ha nem - éreztünk egy gazdasági világválságot, és a szomszédban (akárcsak más, egzotikusabb helyeken) dörögtek a fegyverek, az atomklub kénytelen volt új tagokat kooptálni, nem sikerült betiltani a taposóaknák gyártását és telepítését, Oroszország látványosan haldoklott, közben a világsajtó egy jelentékeny része arra a kérdésre kereste a választ: szex-e az orális szex? És ha szivarral csinálják?

Válság van. A művészettörténet mindig magabiztosan szállítja a tüneteket: a görögöknél bejön a végsőkig cizellált korinthoszi oszlopfő, XV. Lajosnál a rokokó, az arabok a bomláskor azon háborognak, hogy a lányok bendzsós csávókért rajonganak. Magyarország világújdonság-tünettel lép a színre: 1998-ban megjelent a Shyguys nevű fiúzenekar, melyben többen is ki vannak gyúrva, így hát a csapat valójában latens Chippendale, hát ide jutottunk.

Konfliktusokban bővelkedő év volt ez az idei a neten: hálórágók a telefontársaságok ellen, lemezgyárak a hálórágók ellen, kiberzsaruk a pedofilek ellen, mindenki a Microsoft ellen, hackerek mindenki ellen. Tudományos és technológiai fronton nem regisztráltunk jelentős áttörést, a kütyük kisebbek, a processzorok gyorsabbak, a játékok még véresebbek lettek, feltámadt az Apple, pályára állt az Iridium műholdas mobilhálózata, épül az új űrállomás, volt Glenn-misszió, lesz kétezredikév-mizéria.

Talán csak a legutóbbi hetek-hónapok huzakodásai vetnek árnyat az egész esztendőre, de most az az érzése az embernek, mintha ennek az, úgymond, "kormányváltásnál többet, rendszerváltásnál kevesebbet" vagy mit produkáló évnek a kultúrtörténete főként olyan dial. mat. fogalompárokról szólna, mint az építés-rombolás, süllyedés-emelkedés, addapénzt-hogyisne, gyereide-takarodj.

Tetszik nekem ez a tisztítás és vasalás, és hogy a két (!) kis cédulát egymáshoz simulva leltem szürke öltönyöm zsebében, miközben a kórus (!!) József Attila sorait énekelte; az FNYV betűegyüttes fenyvesek illatát hozta, ám ahogy a címben jelöltem, egy "F"-fel kezdődő francia ügetőlóévjárat három kiválósága is beugrott nekem rögtön (szaknyelven nem jó, ha a ló beugrik, ám ezt hagyjuk), szóval a lehetőségek a szocialista brigád jóvoltából a korlátlanságig sugallódtak.

A hermeneutika - szövegértelmezés - mindig volt, mindig van és mindig lesz, mióta van szöveg és van olvasó, Gadamer óta pedig egyenesen divatszóvá vált filoszkörökben. De vajon csupán (múló) posztmodern hangulatunkban beszélünk róla túl sokat, vagy pedig a szövegek/szöveg és az ember kapcsolata valóban létkérdés, amely minden korban sajátosan megfogalmazódik?