Kedves Olvasóink!
Íme néhány szemelvény az üzenetekből, melyek lapunk idei utolsó lapzártája előtt szerkesztőségünkbe érkeztek.
"Sziasztok! Megrendeljük a MaNcsot, sikerülnie kell ennek a vállalkozásnak. Köszi, és tartsatok ki!"
"Lehet januártól? Köszönöm, és jó munkát!"
"Én már az a turnus vagyok, aki decemberben jár le. Hajrá!"
"A magyar katholikus középosztály tagjaként elviselhetetlennek tűnik a gondolat, hogy megszűnjön a MaNcs - azon kívül, hogy pompás lap -, a külső controll elengedhetetlen eszköze."
"Az e heti számban megjelent víziót, miszerint az unokáim engem fognak majd szidni azért, mert a MaNcs bármilyen változata nélkül kell felnőniük, nem vállalhatom be. Milyen érzés olyan tudattal gyermeket vagy unokát nemzeni, hogy azok egy 5000 Ft-os előfizetés miatt fognak szembe köpni? Kérem, hogy küldjetek egy csekket az alábbi címre."
Akármilyen érzés lehet is unokát nemzeni, eltanácsolnánk tőle Olvasónkat, mert a törvény bünteti. Arról már nem is beszélve, hogy mit szólna hozzá például másik Olvasónk, a katolikus középosztály tagja. Az viszont mindenképpen kellemes érzés, és biztató a jövőre nézvést, hogy üzeneteink megértő fülekre találnak. A MaNcs Olvasója, kedves Olvasóink, tapasztalataink szerint mindent ért. Érti, hogy ő decemberben jár le, érti, hogy 1998. október elseje, a Postabank áldott emlékű döntése óta piaci vállalkozás lett a lap, érti, hogy mit kell csinálnia a megrendelőszelvénnyel meg a csekkel, érti, hogy miért kapja vagy nem kapja a Narancs-előfizetés okán a MaNcsot. (És reményeink szerint azt is érti, hogy miért kell ezért az ünnepi számért közel kétszeres árat fizetnie: azért, mert - dupla szám lévén - kétszer annyiba kerül.)
De miért is zenélünk erről önöknek, megannyi Beethovennek?
Nem másért, mint a hála okán. És itt nem csak arról van szó, hogy a kockázatvállalásért meg a bizalomért vagyunk hálásak, az új előfizetők toborzásáért, a - ne habozzunk leírni a karácsonyi számban - lapunk iránt megnyilvánuló szeretetért. Hanem arról is, hogy a kilátástalan októberi napok után épp önök, az Olvasók meg a leendő Előfizetők nyitották fel a szemünket: ha feladnánk, azt sokkal nagyobb disznóságnak éreznék a lap igaz barátai, mint ha megvágjuk őket ötezer egységre, miközben mindkét fél tudja, a pénz úgy elveszhet, mint Lajos királyunk Mohács hős vértől pirosult gyászterén. (A múlt héten 101 olvasónk jelezte szándékát, hogy beáll az Előfizetői Táborba. Velük együtt már csak 2918 új előfizetőre van szükségünk ahhoz, hogy a törököt kiverjük Magyarországról!) A bankszámlánkra áramló summák pedig a reményt ültették el bennünk, hogy sikerülhet e nemes érzéseket oly mértékig forintosítani, ami garantálja, hogy a szerkesztőség tagjai által imponáló mennyiségben legyártott gyermekek ne kényszerüljenek télvíz idején lukas cipőben látogatni az óvodát, illetőleg az általános iskola alsóbb osztályait, és ha már ott vannak, hát ne szoruljanak tehetős osztálytársaik kegyelembuktájára, mint a kis Bicebóca Móra Ferenc megható történetében.
Ne engedje, hogy ellopják az égbelátót attól, akit megillet! Segítsen Küsmödin, mielőtt a fejünkre robban a bánya! Elég volt a szomorú végű történetekből! Viszontlátásra januárban, februárban, márciusban és minden hónapban a naptárban! Tartsa meg magának a lapot! És boldog karácsonyt!
A szerk.
megrendelőlap
Név:........................................................................................
Cím:.......................................................................................
...............................................................................................
Irányítószám:........................
Szül. dátum:........................... Tel.:.......................................
A megrendelőt kérjük az alábbi címre vagy faxra küldeni: 1399 Bp., Pf. 701/415, fax: 267-4176
