Az egyik legfontosabb irodalmi elismerésként számon tartott, 1969-ben alapított Booker-díjjal minden évben az Egyesült Királyságban vagy Írországban publikált, angol nyelven született művek legjobbikát tüntetik ki. Az 50 ezer font (mintegy 22 millió forint) pénzjutalommal járó elismerésben sokáig csak a Nemzetközösség országainak (plusz az 1949-ben kilépett Írország) állampolgárai részesülhettek, 2014 óta viszont a nevezés egyetlen feltétele, hogy a szöveg eredeti nyelve az angol legyen. Igaz, az akkoriban sokat kritizált döntés a gyakorlatban egyelőre annyit jelent, hogy az elmúlt években az Egyesült Államok szerzői is megjelentek a győztesek között – az új kritériumrendszer ellenzői éppen ettől tartottak.
A szabályzat értelmében tehát magyar író magyar könyve nem szállhat versenybe a díjért. Ennek megfelelően Krasznahorkai László 2015-ben a díj ugyancsak rendkívül rangos nemzetközi változatában, a 2019-ig Nemzetközi Man Booker-díjnak, azóta Nemzetközi Booker-díjnak nevezett elismerésben részesült, amellyel viszont nem egyetlen művet, hanem a Nobel-díjhoz hasonlóan egy egész szerzői életművet ismernek el.
„Apám magyar, anyám félig kanadai, félig brit. Én száz százalékig angol vagyok” – mondta lapunknak a jelölés apropóján készült interjúban a szerző. Családi kapcsolatai és többéves magyarországi tartózkodása ellenére a jelenleg Bécsben élő Szalay egyáltalán nem tekint magára magyar íróként, a Fleshben mégis egy olyan történetet mesél el, amely sok szempontból nagyon is magyar. A montreali születésű, Londonban nevelkedett 51 éves Szalay a 2010-es években Budapesten és Pécsen is élt egy darabig, sőt Minden, ami férfi című kötetét részben itt írta. Ahogy azt több interjúban elmondta, számos gyerekkori emléke van Magyarországról, a hetvenes és nyolcvanas évek után pedig már felnőttként is gyakran járt itt a kilencvenes években, azonban sem Magyarországon, sem Londonban nem érezte igazán otthon magát. A Minden, ami férfi kilenc történetéhez hasonlóan a Fleshre is nagy hatással voltak ezek a tapasztalatok, és ahogy az előbbiben fontos szerepet tölt be egy Pécsről mintázott város, úgy az új regény, bár kimondatlanul, de egyértelműen innen indul és ide is tér vissza.
Több, mint testi
A történet főszereplője István, aki egyedülálló anyjával valamikor a kilencvenes évek végén, tizenöt éves korában költözik a horvát határhoz közeli, meg nem nevezett város egyik lakótelepére. A regény tíz fejezetében tíz nagyon különböző élethelyzetben találkozunk az egyre idősödő Istvánnal. Rendkívül izgalmas megoldás, hogy a fejezetek sosem közvetlenül a férfi életének fordulópontjairól, csupán azok utóhatásairól és következményeiről tudósítanak. Mindemellett az egyes szakaszok között eltelt időre, így a főszereplő aktuális életkorára is csak apró utalásokból lehet következtetni, mivel a szöveg egyáltalán nem tartalmaz évszámokat, a fikciós cselekményt pedig csak olyan események kötik a valósághoz, mint Magyarország uniós csatlakozása vagy a Covid.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
