KÖNYVMELLÉKLET

Jackson Galaxy: Macskamágia

  • - svébis -
  • 2018. július 7.

Könyv

Az van, hogy miután évszázadokig azon voltunk, hogy minél hatásosabban leuraljuk a természetet, az utóbbi pár évben megpróbálunk harmóniát teremteni, mi több, megérteni és nem befolyásolni a működését. Így van ez a háziállatokkal is, kiváltképp a macskával.

Számtalan könyv és internetes fórum foglalkozik a cicák kiszámíthatatlan viselkedésével, bosszúságot okozó ténykedéseik megszüntetésével, a békés együttélés mibenlétével. És mindegyik tudja a tutit, aztán, amikor a bizakodó macskatartó kipróbálja ezeket a módszereket, újból és újból szembesül a ténnyel: cicánkat nem érdekli, miket olvasunk össze, őt az ösztön és a szeszély hajtja.

A Pokoli macskák című sorozat házigazdája látszólag egészen más, már-már spirituális irányból közelít az állattartás kérdéséhez, és az általa cat mojónak nevezett jelenség mentén igyekszik megérteni és megértetni a macskák működését. Arról van szó, hogy a macska, ha magabiztosan mozog környezetében – amiért ezúttal mi magunk felelünk –, akkor árad belőle a cicaenergia. Ez nagyon szép, de valójában nem több, mint hogy a neki megfelelő körülmények közt egy élőlény jól, sőt, otthonosan érzi magát. Ehhez olvasható itt számtalan, a legapróbb részletekre kitérő tanács: új ötletek és a régiek felülbírálása, miközben a szerző talán a kelleténél kicsit többször hangsúlyozza, hogy az elégedett ügyfeleinek is ezt szokta javasolni (értsd: nem szarral gurít).

Mi azért álljunk ehhez a könyvhöz is úgy, mint macskánkhoz: szeressük, figyeljünk rá, de azért ne higgyünk el neki mindent.

Fordította: Bertalan György. Jaffa, 2018, 304 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.