Az van, hogy miután évszázadokig azon voltunk, hogy minél hatásosabban leuraljuk a természetet, az utóbbi pár évben megpróbálunk harmóniát teremteni, mi több, megérteni és nem befolyásolni a működését. Így van ez a háziállatokkal is, kiváltképp a macskával.
Számtalan könyv és internetes fórum foglalkozik a cicák kiszámíthatatlan viselkedésével, bosszúságot okozó ténykedéseik megszüntetésével, a békés együttélés mibenlétével. És mindegyik tudja a tutit, aztán, amikor a bizakodó macskatartó kipróbálja ezeket a módszereket, újból és újból szembesül a ténnyel: cicánkat nem érdekli, miket olvasunk össze, őt az ösztön és a szeszély hajtja.
A Pokoli macskák című sorozat házigazdája látszólag egészen más, már-már spirituális irányból közelít az állattartás kérdéséhez, és az általa cat mojónak nevezett jelenség mentén igyekszik megérteni és megértetni a macskák működését. Arról van szó, hogy a macska, ha magabiztosan mozog környezetében – amiért ezúttal mi magunk felelünk –, akkor árad belőle a cicaenergia. Ez nagyon szép, de valójában nem több, mint hogy a neki megfelelő körülmények közt egy élőlény jól, sőt, otthonosan érzi magát. Ehhez olvasható itt számtalan, a legapróbb részletekre kitérő tanács: új ötletek és a régiek felülbírálása, miközben a szerző talán a kelleténél kicsit többször hangsúlyozza, hogy az elégedett ügyfeleinek is ezt szokta javasolni (értsd: nem szarral gurít).
Mi azért álljunk ehhez a könyvhöz is úgy, mint macskánkhoz: szeressük, figyeljünk rá, de azért ne higgyünk el neki mindent.
Fordította: Bertalan György. Jaffa, 2018, 304 oldal, 3990 Ft
