KÖNYVMELLÉKLET

Molnár Lamos Krisztina: Válaszúton

Könyv

Az, hogy rengeteg egészségügyi szakdolgozó megy el az országból külföldön szerencsét próbálni, faktum. Az, hogy az emigrálók nem a nulláról, hanem mínusz egyről kezdik, evidencia. Az pedig, hogy sehol sem fenékig tejfel az élet, örök igazság. Nagyjából ez a kiinduló- és nyugvópontja Molnár Lamos Krisztina dokumentumregényének, ahol egy, a magyar egészségügyet, az áldatlan állapotokat, a kimerültséget és a pénztelenséget megelégelő ápolónő részletesen elmeséli kivándorlásának és beilleszkedésének történetét. Kezdve az itthoni rendszer régmúlt értékeivel, az ápolói hivatás szépségeivel és a folyamatos romlással, folytatva addig a pontig, ahol már nincs más sansz, csak nagyot nyelni és menni, majd London Luton repterén feleszmélni.

Onnan pedig újrakezdeni: tizenhat hónapig harcolni az angol kamarával a regisztrációs számért, hozzászokni a hideghez, esőhöz, a demensek és 90 év feletti idős, beteg emberek gondozásához, halálához, és ahhoz, hogy bevándorlóként komoly hátrányból indul. Az ápolónő kálváriája közben gondolkodik halálról, magatehetetlenségről, az éppen akkor tomboló menekültválságról, arról, hogy miért ment el Magyarországról, mit keres Angliában, és hogy miért nem érzi már magát sehol sem otthon. Új életében több a kudarc és a nehézség, mint az öröm, az útkeresés mégis pozitívan zárul: hitelt törleszt, megbecsülésre, barátokra lel, és kórházi ápolói munkára. A Válaszúton nemcsak a kivándorolt ápolók megpróbáltatásairól szól, hanem mindazokról, akik hirtelen adódott gyökértelenségükre keresnek gyógyírt és választ.

Fekete Sas Kiadó, 2017, 273 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.