Az eredetileg A múltam címet viselő emlékirat már megjelent magyarul 1919-ben, most Kajtár Mária ragyogó átültetésében vehetjük kézbe, Csorba László remekül tájékoztató utószavával és jegyzeteivel.
A kalauzolás igencsak elkel, mivel a memoár fő tárgya Rudolf trónörökös és Mary von Vetsera szerelme (?), közös öngyilkossága (?), amelyben minden kijelentés mögé kérdőjel dukál. El kell fogadni, hogy az 1889-ben bekövetkezett kettős halál bizonyos részleteit soha nem fogjuk már megismerni. Erre csak akkor lett volna esély, ha a két legfontosabb szereplő, Rudolf személyi kocsisa, Josef Bratfisch, és személyi inasa, Johann Loschek beszél, de ők halálukig hallgattak, mint a sült hal: az egykori uruk iránti szinte rabszolgai hűség, valamint a pénz miatt, mellyel megvásárolták nyelvüket. Így az emlékirat legfontosabb eleme, hogy libabőrös betekintést kínál ama világba, amelyben a nőket irtóztatóan meggyötörték az őket körülvevő bestiális férfiak.
Lidércnyomásos, ahogy a grófné a házasságkötését kommentálja: „Hogy nem leszek boldog, arra felkészültem, de arra már nem, hogy még kínozzanak is.” A nőknek a házasság alatt egyetlen dologban adatott meg a szabadság: eldönthették, hogy kit választanak szeretőjüknek. Marie Louise Henri Baltazzit nézte ki magának, aki történetesen Mary von Vetsera anyjának a féltestvére volt... Született is két gyermekük, és egyikük, Georg 1909-ben főbe lőtte magát, amikor megtudta, hogy nem Larisch gróf, hanem Baltazzi a valódi apja. Vérbeli veszedelmes viszonyok.
Fordította Kajtár Mária. Európa Könyvkiadó, 2017, 273 oldal, 3490 Ft
