Könyv

A szudáni blogger – vagy ahogy ő nevezi magát: gondolkodó – könyve merő hatásvadászat. Filozófiai merengései jórészt arról szólnak, mennyire különbnek érzi magát a többi muszlimnál, amit pedig a muszlim társadalmakból megmutat, az maximum arra elég, hogy megerősítse a Nyugaton elterjedt sztereotípiákat. Az átlag muszlimról két dolgot igazán fontos tudni: veri a nőket, és utálja a zsidókat. Legalábbis a 21. századba belépő arab ifjú 330 oldalon elmesélt történetéből.

A Nyugat pénzügyminisztere és egy napra majdnem valóságos miniszter; volt képviselő, üldözött, majd emigráns matuzsálem. Fenyő Miksa az okos, hasznos – és királypárti irodalmár.

Noha tisztességes keményborítós, vaskos prózakötetről van szó, ami ráadásul a hátoldalán regénynek nevezi magát, ne hagyjuk félrevezetni magunkat: Egressy Zoltán új könyve sokkal inkább tekinthető monumentálisra növesztett tárcanovellának, esetleg tárcanovella-füzérnek, mint nagyszabású regénynek.

Visszamondta a Janus Pannonius-díj átvételét Hannu Launonen finn író. Szőcs Géza szerint valaki telebeszélte a fejét. Pedig a miniszterelnök tanácsadója csak magát okolhatja.

A Nobel-díjas író felidézte látogatását a munkatáborok helyszínein, ahol anyja és alkotótársa is raboskodott, és „ahol ma újra gyilkolják az embereket”.

Egy év interregnum után nevezték ki az OSZK élére. A könyvtáros és arabista szakember szívesen költöztetné a Magyar Rádió székházába a nemzeti könyvtárat, csaknem egymilliárdos gyorssegélyt kért a kormánytól, és igyekszik távol maradni a MaNDA-tól.

Az egyetlen írónő a Booker Prize történetében, aki kétszer is elnyerte a díjat. A sorozatos elismerést Thomas Cromwellről írt, magyarul is olvasható történelmi regényei, a Farkasbőrben és a Hol­tak­nak menete hozta meg számára. A harmadik Cromwell-könyvön dolgozó írónővel e-mailen vettük fel a kapcsolatot, hogy a Tudor-kori és mai politikusokról beszélgessünk.

Sokan hajtanak a nagy amerikai regény megírására. Neki sikerült, és ezt nem csak ő állítja. Megírta egyszer (The Corrections, 2001) és még egyszer: a 2010-es Szabadság - egy kortárs értelmiségi család kórtörténete - nemrég jelent meg magyarul. Érdemes személyének a Time magazin címlapot, A Simpson család rajzfilm-figurát szentelt - mi telefonon beszéltünk vele.

Most, hogy megjelent a Mocsok, a Trainspottinggal befutott szerző '98-as regénye, elérkezettnek láttuk az időt, hogy néhány mocskos dologra mi is rákérdezzünk. Drogok Amerikában, leszbikusok Miamiban, nemmel szavazók Skóciában – a nagyon welshes válaszok e-mailen érkeztek.

Mindenki nyugodjon meg, természetesen nem magyarországi elismerésről beszélünk: lapunk régi kedves szerzőjét Kasselben ünnepelték. Mi egy nagyszerű cikkével köszöntjük.

Mintha meglenne az elképzelt olvasó: a tipikusnak vélt bölcsészlány, akinek a könyvhalmok cipelése közben már Kafka és a macskák említésétől megremeg a térde; akinek férfiideál a tépelődő bölcsészfiú; aki elégedetten sóhajt kultikus irodalomelméletek idézgetésekor; aki azért vad tinédzser korában belebotlott egy-két Dan Brown-regénybe, de igazán röstellne A szürke ötven árnyalatával mutatkozni.

Miért dőlt be a világ Hitler naplóinak? Milyen ember volt kezdetben David Irving, a holokauszttagadó történész? Milyen volt Tony Blair bizalmasának lenni? És miről győzködi a Szellemíró íróját Roman Polanski?

„Az egész kötet nagy problémája, hogy az idők során Kertész szuverén értelmiségiből, szabad, autonóm művészből giccsértelmiségi lett.” Bán Zoltán András kritikája A végső kocsmáról.