Távol álljon tőlem a gondolat, hogy valóban ez a prekoncepciója a regénynek, az viszont tény, hogy a fenti elvárásoknak tökéletesen megfelel.
Egy öreg haszid felbukkan a modern zsidó irodalmat tanító budapesti egyetemi tanárnál, bejelenti, hogy ő találkozott még Kafkával Auschwitzban, tehát jóval a neves író halála után; sőt még kéziratokról is suttog. Innen indul a főhős nyomozása Pesten, Prágán, Berlinen, Oxfordon és Tel-Avivon keresztül. Míg Kafka és szerelmeinek története íródik újra, aközben főhősünk szép lassan párhuzamba kerül kutatásának tárgyával… Lehet mondani, hogy metanarráció, és lehet boncolni a felbukkanó irodalom- és identitáselméleti idézetek hosszú sorát is. Hiszen a kutatás mindig metafora, a bölcsészfiúnak nemcsak saját elköteleződni nem tudásának forrását, hanem identitásválságának kulcsát is meg kell találni, értelmezni a zsidó identitás lehetőségeit. Főhősünk inkább csak egy helyben mozog, állítása szerint Kafka (valójában pedig önmaga) körül forog. Az egyenetlenség azonban sokszor kizökkent, hiszen mikor már azt hinnénk, hogy valamilyen fejlődésregényről beszélünk, mindig becsúszik némi szoftpornó, a női lélek és kielégülés esetlen, pszichologizáló elemezgetésével. Utóbbit nem az író, hanem az E/1-es elbeszélő követi el, így ezt szeretnénk az irónia számlájára írni. Ettől eltekintve szórakoztató és felejthető irodalmat kapunk, amely jó arányban ötvözi a téttel és tét nélkül zajló játszmákat.
Noran Libro, 2014, 372 oldal, 3490 Ft
