Könyv

Simone de Beauvoir: Félreértés Moszkvában

  • - kyt -
  • 2015. július 12.

Könyv

Simone de Beauvoir is lassan besorol a – legalábbis nálunk – feledésbe merülő szerzők közé, és ebben nem kis része van a szocializmusba mint jövőképbe vetett hitének, amely inkább idegesítő, mint megmosolyogtató. Egyszerűen képtelenség ugyan­is elfelejteni, hogy egy aljas, hazug, kegyetlen társadalmi gyakorlat körüli okoskodásról van szó. A világméretű önképzőkörnek Beauvoir éppen úgy résztvevője volt, mint férje, Sartre, és nem igazán érdekel, ki mikor mit bánt meg vagy revideált.

Ugyanakkor az emlékeimben
Beauvoir igen éles eszű, a hangulatteremtésben világos beszéddel jeleskedő alkotóként maradt meg, és ez ebben a kisregényben is tetten érhető. Egy idős házaspár utazik Moszkvába, mert ott él a férfi korábbi házasságából lett felnőtt lánya, a szovjet viszonyokhoz képest önálló, öntudatos, derűs nő. A látogatás során egyrészt az évek múlásával, másrészt társadalmi eszményeinek kiüresedésével kell szembenéznie a két embernek, ami a hétköznapjaikat meg-megkeseríti, hiába a szórakozóhelyek, ahová – csodák csodája – mindig különösebb nehézség nélkül sikerül bejutniuk. És hiába írunk 1966-ot, soha, sehol fel nem bukkan a külföldi vendégek körül sompolygó rendőr, kirendelt besúgó.

A szerző által eredetileg egy kötetbe szánt, majd kihagyott írás nemcsak nálunk, Franciaországban is jelentős késéssel jelent meg, amikor már kissé avíttnak tűnnek az efféle mondatok: „Nem lesz könnyű megszabadulnotok ettől a nacionalista szemlélettől (…). (…) amit az imént mondtál, mintha azt jelentené, hogy többé nem vagytok forradalmi ország, és hogy ez jól is van így.” Ilyen súlyú provokációt nem lehet eltűrni, úgyhogy a megszólított frappánsan bonyolult választ ad – ha nem is felel ezzel a kérdésre. Erőteljes hangulatú kordokumentum: ennek mondható a könyv.

 

Fordította: Takács M. József. Jaffa, 2015, 159 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.