Könyv

Jon Fosse: Trilógia

  • - siposb -
  • 2015. október 17.

Könyv

Jon ­Fosse különleges prózája nem megkerülhetetlen remekmű, csak egy ­lehetőség: másfél-két órára elmélyedni egy nagy író javaslatában arra vonatkozólag, hogy mi mindent lehet még szövegekkel csinálni. Bergman vagy Tarr Béla, Satie vagy Glass alkotásai figyelmes leköve­téséhez hasonlítható esztétikai élmény. Az életmű egy-egy darabja mindegyikük esetében csak bevezető, villanásnyi tapasztalat – túl rövid ahhoz, hogy kiismerjük bármelyikük sajátos észjárását. Ez a szöveg is inkább meditációs gyakorlat, ellentétben mondjuk a Melankólia (Kalligram, 2012) által igényelt többnapos „kitanulással”. Nem változtatja meg az életünket. Néhány nap múlva talán még a cselekményt is elfelejtjük. De bizonyára a kedves olvasó is ismeri az élményt, amikor egy jól sikerült kiállításról kilépve azt érzi, hogy a szeme megtelt színekkel, formákkal, figurákkal, s hogy a világ, legalább aznapra, valahogy látványosabbnak tűnik.

Fosse valóságot, emléket, vágyat és képzeletet egymásba folyató leírásokra építi balladaszerű stílusát. Egy-egy hosszan ömlő bekezdésében egymásra kopírozódik a múlt, a megélt jelen, a remélt és a félt jövő. A mitikus végletességgel megalkotott cselekmény – gyilkosság, végzetes szerelem, kivégzés – világosan rekonstruálható a költői folyamból, de hála a precíz kivitelezésnek, a romantikus történet annak dacára sem válik erőltetetté, hogy igencsak el vagyunk szokva a shakespeare-i vagy Arany János-i rettentő, véres kiszolgáltatottságot megéneklő meséktől. A Trilógia a ragaszkodásról és az elhagyatottságról, a fázásról, az éhségről és a megváltásról szól. Ritkán jutunk olyan gyakorlatsorhoz, amely hitelesen vezet minket végig ilyen témákon. Ami azt is jelenti, hogy ritkán ér el hozzánk ezekhez hasonló érzelem. Nem változunk meg – de az olvasás által egy délutánra, egy éjszaka erejéig másmilyennek látjuk az untig ismert életünket.

Fordította: A. Dobos Éva. Kalligram, 2015, 136 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.