Könyv

Jon Fosse: Trilógia

  • - siposb -
  • 2015. október 17.

Könyv

Jon ­Fosse különleges prózája nem megkerülhetetlen remekmű, csak egy ­lehetőség: másfél-két órára elmélyedni egy nagy író javaslatában arra vonatkozólag, hogy mi mindent lehet még szövegekkel csinálni. Bergman vagy Tarr Béla, Satie vagy Glass alkotásai figyelmes leköve­téséhez hasonlítható esztétikai élmény. Az életmű egy-egy darabja mindegyikük esetében csak bevezető, villanásnyi tapasztalat – túl rövid ahhoz, hogy kiismerjük bármelyikük sajátos észjárását. Ez a szöveg is inkább meditációs gyakorlat, ellentétben mondjuk a Melankólia (Kalligram, 2012) által igényelt többnapos „kitanulással”. Nem változtatja meg az életünket. Néhány nap múlva talán még a cselekményt is elfelejtjük. De bizonyára a kedves olvasó is ismeri az élményt, amikor egy jól sikerült kiállításról kilépve azt érzi, hogy a szeme megtelt színekkel, formákkal, figurákkal, s hogy a világ, legalább aznapra, valahogy látványosabbnak tűnik.

Fosse valóságot, emléket, vágyat és képzeletet egymásba folyató leírásokra építi balladaszerű stílusát. Egy-egy hosszan ömlő bekezdésében egymásra kopírozódik a múlt, a megélt jelen, a remélt és a félt jövő. A mitikus végletességgel megalkotott cselekmény – gyilkosság, végzetes szerelem, kivégzés – világosan rekonstruálható a költői folyamból, de hála a precíz kivitelezésnek, a romantikus történet annak dacára sem válik erőltetetté, hogy igencsak el vagyunk szokva a shakespeare-i vagy Arany János-i rettentő, véres kiszolgáltatottságot megéneklő meséktől. A Trilógia a ragaszkodásról és az elhagyatottságról, a fázásról, az éhségről és a megváltásról szól. Ritkán jutunk olyan gyakorlatsorhoz, amely hitelesen vezet minket végig ilyen témákon. Ami azt is jelenti, hogy ritkán ér el hozzánk ezekhez hasonló érzelem. Nem változunk meg – de az olvasás által egy délutánra, egy éjszaka erejéig másmilyennek látjuk az untig ismert életünket.

Fordította: A. Dobos Éva. Kalligram, 2015, 136 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”