Könyv

Jon Fosse: Trilógia

  • - siposb -
  • 2015. október 17.

Könyv

Jon ­Fosse különleges prózája nem megkerülhetetlen remekmű, csak egy ­lehetőség: másfél-két órára elmélyedni egy nagy író javaslatában arra vonatkozólag, hogy mi mindent lehet még szövegekkel csinálni. Bergman vagy Tarr Béla, Satie vagy Glass alkotásai figyelmes leköve­téséhez hasonlítható esztétikai élmény. Az életmű egy-egy darabja mindegyikük esetében csak bevezető, villanásnyi tapasztalat – túl rövid ahhoz, hogy kiismerjük bármelyikük sajátos észjárását. Ez a szöveg is inkább meditációs gyakorlat, ellentétben mondjuk a Melankólia (Kalligram, 2012) által igényelt többnapos „kitanulással”. Nem változtatja meg az életünket. Néhány nap múlva talán még a cselekményt is elfelejtjük. De bizonyára a kedves olvasó is ismeri az élményt, amikor egy jól sikerült kiállításról kilépve azt érzi, hogy a szeme megtelt színekkel, formákkal, figurákkal, s hogy a világ, legalább aznapra, valahogy látványosabbnak tűnik.

Fosse valóságot, emléket, vágyat és képzeletet egymásba folyató leírásokra építi balladaszerű stílusát. Egy-egy hosszan ömlő bekezdésében egymásra kopírozódik a múlt, a megélt jelen, a remélt és a félt jövő. A mitikus végletességgel megalkotott cselekmény – gyilkosság, végzetes szerelem, kivégzés – világosan rekonstruálható a költői folyamból, de hála a precíz kivitelezésnek, a romantikus történet annak dacára sem válik erőltetetté, hogy igencsak el vagyunk szokva a shakespeare-i vagy Arany János-i rettentő, véres kiszolgáltatottságot megéneklő meséktől. A Trilógia a ragaszkodásról és az elhagyatottságról, a fázásról, az éhségről és a megváltásról szól. Ritkán jutunk olyan gyakorlatsorhoz, amely hitelesen vezet minket végig ilyen témákon. Ami azt is jelenti, hogy ritkán ér el hozzánk ezekhez hasonló érzelem. Nem változunk meg – de az olvasás által egy délutánra, egy éjszaka erejéig másmilyennek látjuk az untig ismert életünket.

Fordította: A. Dobos Éva. Kalligram, 2015, 136 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.