Létezhet-e emblematikusabb angolszász hős a kőkemény fehér férfinál, aki egy személyben rendőr, bíró és ítélet-végrehajtó? Dredd bíró nem titkoltan Piszkos Harry posztapokaliptikus jövőbe megálmodott inkarnációjaként tűnt fel 1977-ben, és az elmúlt közel fél évszázadban rendületlen szorgalommal gyomlálta a bűnt saját képregényes univerzumában. Népszerűségét még az 1995-ös filmadaptáció sem tudta kikezdeni, amelyben a bírót alakító Stallone elkövette az ősbűnt: levette az ikonikus sisakot.
Bár Dredd a most megjelenő válogatásban természetesen nem mutatkozik csupasz fejjel, ezek a korai történetek mai szemmel már bájosan együgyűek. A helyszín, az Észak-Amerika romjain felhúzott 1-es Megaváros olyan, amilyennek a disztópikus sci-fik bűnnel és mocsokkal átitatott metropoliszait elképzeljük, de a célközönség átlagéletkora ekkor még alacsonyabb volt, ezzel magyarázható egyebek közt a bíró beszédhibás, kényszeresen cukiskodó robotszolgájának jelenléte is.
A kötet második felében szerencsére egy fajsúlyosabb történet is helyet kapott. A nap, amikor meghalt a törvény egy politikai puccs krónikájaként indul, Cal bíró meggyilkolja a főbírót, átveszi Megaváros irányítását, majd az autoriter államból rövid idő alatt igazi diktatúrát csinál. A hatalomba szó szerint beleőrül (neve egyértelmű utalás Caligulára), a város megmentése pedig nyilván a száműzött Dreddre hárul. Akció-sci-finek sem utolsó látványosság ez a 100 oldalas sztori, de igazán izgalmassá a társadalomkritikus felhangok teszik. Sőt, talán még jobban is működik szatíraként. Az pedig már csak bónusz, hogy a narcisztikus főgonoszról Duterte, Bolsonaro vagy akár Trump is eszünkbe juthat.
Fumax, 2020, 312 oldal, 5995 Ft
