Van egy rossz, meg egy rossz, és még egy rossz hírünk, noha amit mondani fogunk, az minden Dredd-rajongó számára maga az istenáldás és persze evidencia is. Szóval történt egy kis nukleáris ez meg az 2070. június 12-én. Az egész nem tartott tovább egy napnál, 13-ára már el is pusztult a Föld java része. Ami maradt: a megavárosok és összezsúfolt lakóik. Az apokalipszishez kellett a brit 2000 AD magazin is, melynek második számában jelent meg először John Wagner és Carlos Ezquerra szigorú állkapcsú teremtménye, a Piszkos Harrynél ezerszer keményebb Dredd bíró, akinek állandó sisakviselete túl nagy kihívás elé állította a Stallone-féle filmváltozatot. A sisakot levették, a film megbukott. Hogy Dredd mozgatórugóit (nyugalom, nincs sok neki) megértsük, fontos tudni, hogy számos rajzoló által megformált alakjában a rendőr, a bíró és az ítélet-végrehajtó találkozik, ezért is szeretjük annyira. A faéket szokták még vele kapcsolatban említeni, illetve azt, hogy egyike a legnépszerűbb brit képregényfiguráknak. Amikor Esperanza először megrajzolta, Wagner, a szerzőtárs csak annyit mondott: Fucking Hell! E két szó remekül leírja Dredd karrierjét, amelynek egy sokat idézett pontján 500 millió embert nyírt ki egy gombnyomásra. Erre még a keményvonalas dreddesek is felkapták a fejüket, de a mi Dreddünk már csak ilyen. Nem ilyen horderejű, de kellemes „fucking hell” érzést kínál a 2000 AD 43 éve futó sorozatának első hazai kötete is (író: Michael Carroll), amelyben a 2018-ban elhunyt Ezquerra egy kései munkáját is elcsíphetjük.
Fordította: Lunczer Gábor. Fumax, 2019, 232 oldal, 5995 Ft
