Képregény

Judge Dredd – Minden birodalom elbukik

  • - kg -
  • 2020. május 2.

Könyv

Van egy rossz, meg egy rossz, és még egy rossz hírünk, noha amit mondani fogunk, az minden Dredd-rajongó számára maga az istenáldás és persze evidencia is. Szóval történt egy kis nukleáris ez meg az 2070. június 12-én. Az egész nem tartott tovább egy napnál, 13-ára már el is pusztult a Föld java része. Ami maradt: a megavárosok és összezsúfolt lakóik. Az apokalipszishez kellett a brit 2000 AD magazin is, melynek második számában jelent meg először John Wagner és Carlos Ezquerra szigorú állkapcsú teremtménye, a Piszkos Harrynél ezerszer keményebb Dredd bíró, akinek állandó sisakviselete túl nagy kihívás elé állította a Stallone-féle filmváltozatot. A sisakot levették, a film megbukott. Hogy Dredd mozgatórugóit (nyugalom, nincs sok neki) megértsük, fontos tudni, hogy számos rajzoló által megformált alakjában a rendőr, a bíró és az ítélet-végrehajtó találkozik, ezért is szeretjük annyira. A faéket szokták még vele kapcsolatban említeni, illetve azt, hogy egyike a legnépszerűbb brit képregényfiguráknak. Amikor Esperanza először megrajzolta, Wagner, a szerzőtárs csak annyit mondott: Fucking Hell! E két szó remekül leírja Dredd karrierjét, amelynek egy sokat idézett pontján 500 millió embert nyírt ki egy gombnyomásra. Erre még a keményvonalas dreddesek is felkapták a fejüket, de a mi Dreddünk már csak ilyen. Nem ilyen horderejű, de kellemes „fucking hell” érzést kínál a 2000 AD 43 éve futó sorozatának első hazai kötete is (író: Michael Carroll), amelyben a 2018-ban elhunyt Ezquerra egy kései munkáját is elcsíphetjük.

Fordította: Lunczer Gábor. Fumax, 2019, 232 oldal, 5995 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.