Folyóirat

Rubicon 2020/2–3. – Ezer esztendő

  • - barotányi -
  • 2020. május 2.

Könyv

Három évtizede jelent meg először a remek történelmi havilap, mely ez alkalomból nagy ívű archívcikk-válogatással kedveskedik hűséges olvasóinak. A jubileumi szám egy jól összeválogatott szöveggyűjtemény a történettudomány iskolateremtő (mára kivétel nélkül elhunyt) klasszikusaitól, akik nem mellesleg szakterületük népszerűsítésében is jeleskedtek. Az írások értelmezési kerete a magyar állam zaklatott története az Árpád-kortól a Litván György és Szabó Miklós írásaiban megelevenedő, utólag (többnyire érdemtelenül) aranykorrá nemesedő Kádár-korig. Ezer évet természetesen még egy vaskos folyóiratszámban is szinte lehetetlen átívelni – a tanulmányok pontosan ezért a magyar történelem neuralgikus pontjait járják körül. A szerzők kutatási eredményeken alapuló meglátásai sokszor még a cikkek megszületése pillanatában is tabudöntőnek számítottak, számos ponton forgatták fel a históriai közhelyekben testet öltő, többszörösen elavult történelemképet – és talán ma sem olvassuk e szövegeket okulás nélkül. Szinte reprodukálhatatlan, amit, mondjuk, Engel Pál tudott a magyar állam (a közfelfogásban a nemzeti nagylét koraként élő) első évszázadairól – ez az összeállítást nyitó, vele készült pár oldalas interjúból is kiderül. De például Fügedi Erik, Kubinyi András, Perjés Géza, Szakály Ferenc, H. Balázs Éva, Katus László vagy éppen Kosáry Domokos írásait olvasva is nyilvánvaló: az ő nyomdokaikon jár a jelenkor vezető történész kutatónemzedéke is. Közelítsék bár tárgyukat politikatörténeti, életrajzi, társadalom-, sőt mentalitástörténeti oldalról, a tanulmányok kivétel nélkül élvezetesek és módfelett tanulságosak.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.