Három évtizede jelent meg először a remek történelmi havilap, mely ez alkalomból nagy ívű archívcikk-válogatással kedveskedik hűséges olvasóinak. A jubileumi szám egy jól összeválogatott szöveggyűjtemény a történettudomány iskolateremtő (mára kivétel nélkül elhunyt) klasszikusaitól, akik nem mellesleg szakterületük népszerűsítésében is jeleskedtek. Az írások értelmezési kerete a magyar állam zaklatott története az Árpád-kortól a Litván György és Szabó Miklós írásaiban megelevenedő, utólag (többnyire érdemtelenül) aranykorrá nemesedő Kádár-korig. Ezer évet természetesen még egy vaskos folyóiratszámban is szinte lehetetlen átívelni – a tanulmányok pontosan ezért a magyar történelem neuralgikus pontjait járják körül. A szerzők kutatási eredményeken alapuló meglátásai sokszor még a cikkek megszületése pillanatában is tabudöntőnek számítottak, számos ponton forgatták fel a históriai közhelyekben testet öltő, többszörösen elavult történelemképet – és talán ma sem olvassuk e szövegeket okulás nélkül. Szinte reprodukálhatatlan, amit, mondjuk, Engel Pál tudott a magyar állam (a közfelfogásban a nemzeti nagylét koraként élő) első évszázadairól – ez az összeállítást nyitó, vele készült pár oldalas interjúból is kiderül. De például Fügedi Erik, Kubinyi András, Perjés Géza, Szakály Ferenc, H. Balázs Éva, Katus László vagy éppen Kosáry Domokos írásait olvasva is nyilvánvaló: az ő nyomdokaikon jár a jelenkor vezető történész kutatónemzedéke is. Közelítsék bár tárgyukat politikatörténeti, életrajzi, társadalom-, sőt mentalitástörténeti oldalról, a tanulmányok kivétel nélkül élvezetesek és módfelett tanulságosak.
