Könyv

Kazimierz Nowak: Kerékpárral és gyalog a fekete földrészen át. Levelek az 1931–1936-os afrikai útról

  • - kyt -
  • 2015. április 13.

Könyv

A Lengyel Intézet négy éve kiállította Nowak jó pár, igencsak egzotikus benyomást keltő fotóját. Be is számoltam erről (Titok, idegenség, Ma­gyar Narancs, 2011. február 10.), és azon lamentáltam, milyen kár, hogy nem ismerjük az elképesztő túra (keresztül Afrikán, hosszában oda-vissza) részleteit, hogyan tájékozódott, miként tartotta a kapcsolatot a külvilággal stb. Aztán meg­jelent ez a kötet, lengyelül is csak 2011-ben, tavaly pedig magyarul.

Nos, ebből sem tudunk meg sokkal többet a gyakorlati kérdésekről, Nowak alig ejt szót róluk. A sokféle természeti környezet és társadalmi közeg sem váltott ki belőle átfogó ismertető szándékot vagy elemző dühöt, ami azért kár, mert testközelből élhetett át olyan, immár teljesen megsemmisült világokat, amelyekről rég felülírják az ismereteinket a Nowak által bejárt területeken zajló véres polgárháborúk. A részletes ismeretek hiányáért pótolják viszont az olvasót az apró életképek, és még inkább a már-már groteszk módon rémes kalandok, amelyeket át kellett élnie. A könyv címében már a „gyalog” kifejezés is szerepel, hiszen nem mindenütt engedték meg az útviszonyok a kerékpározást. A lassú haladás során aztán súlyos trópusi betegségekkel kellett megbirkóznia, nem beszélve a csípős rovarokról, veszedelmes ragadozókról, a félájult éhségről és szomjúságról, miután a bőven ömlő trópusi esők minden tartalékát tönkretették. Romlott, kukacos ételek, poshadt, koszos víz, sebesülések – nem világos, hogyan lehet mindezt túlélni. Igaz, nem is igazán élte túl: pár hónappal a hazatérése után, negyvenévesen belehalt a magával hurcolt betegségekbe.

És mégis az sugárzik a kötetből, mennyire jól érezte magát, amikor zavartalanul élvezhette a természet – és a magány – gyönyörűségét, az érintetlenséget, de még a civilizáció hiányát is.


Fordította: Wolosz Vera. Publikon Kiadó, 2014, 422 oldal, 3800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.