Könyv

Kazimierz Nowak: Kerékpárral és gyalog a fekete földrészen át. Levelek az 1931–1936-os afrikai útról

  • - kyt -
  • 2015. április 13.

Könyv

A Lengyel Intézet négy éve kiállította Nowak jó pár, igencsak egzotikus benyomást keltő fotóját. Be is számoltam erről (Titok, idegenség, Ma­gyar Narancs, 2011. február 10.), és azon lamentáltam, milyen kár, hogy nem ismerjük az elképesztő túra (keresztül Afrikán, hosszában oda-vissza) részleteit, hogyan tájékozódott, miként tartotta a kapcsolatot a külvilággal stb. Aztán meg­jelent ez a kötet, lengyelül is csak 2011-ben, tavaly pedig magyarul.

Nos, ebből sem tudunk meg sokkal többet a gyakorlati kérdésekről, Nowak alig ejt szót róluk. A sokféle természeti környezet és társadalmi közeg sem váltott ki belőle átfogó ismertető szándékot vagy elemző dühöt, ami azért kár, mert testközelből élhetett át olyan, immár teljesen megsemmisült világokat, amelyekről rég felülírják az ismereteinket a Nowak által bejárt területeken zajló véres polgárháborúk. A részletes ismeretek hiányáért pótolják viszont az olvasót az apró életképek, és még inkább a már-már groteszk módon rémes kalandok, amelyeket át kellett élnie. A könyv címében már a „gyalog” kifejezés is szerepel, hiszen nem mindenütt engedték meg az útviszonyok a kerékpározást. A lassú haladás során aztán súlyos trópusi betegségekkel kellett megbirkóznia, nem beszélve a csípős rovarokról, veszedelmes ragadozókról, a félájult éhségről és szomjúságról, miután a bőven ömlő trópusi esők minden tartalékát tönkretették. Romlott, kukacos ételek, poshadt, koszos víz, sebesülések – nem világos, hogyan lehet mindezt túlélni. Igaz, nem is igazán élte túl: pár hónappal a hazatérése után, negyvenévesen belehalt a magával hurcolt betegségekbe.

És mégis az sugárzik a kötetből, mennyire jól érezte magát, amikor zavartalanul élvezhette a természet – és a magány – gyönyörűségét, az érintetlenséget, de még a civilizáció hiányát is.


Fordította: Wolosz Vera. Publikon Kiadó, 2014, 422 oldal, 3800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.