A Lengyel Intézet négy éve kiállította Nowak jó pár, igencsak egzotikus benyomást keltő fotóját. Be is számoltam erről (Titok, idegenség, Magyar Narancs, 2011. február 10.), és azon lamentáltam, milyen kár, hogy nem ismerjük az elképesztő túra (keresztül Afrikán, hosszában oda-vissza) részleteit, hogyan tájékozódott, miként tartotta a kapcsolatot a külvilággal stb. Aztán megjelent ez a kötet, lengyelül is csak 2011-ben, tavaly pedig magyarul.
Nos, ebből sem tudunk meg sokkal többet a gyakorlati kérdésekről, Nowak alig ejt szót róluk. A sokféle természeti környezet és társadalmi közeg sem váltott ki belőle átfogó ismertető szándékot vagy elemző dühöt, ami azért kár, mert testközelből élhetett át olyan, immár teljesen megsemmisült világokat, amelyekről rég felülírják az ismereteinket a Nowak által bejárt területeken zajló véres polgárháborúk. A részletes ismeretek hiányáért pótolják viszont az olvasót az apró életképek, és még inkább a már-már groteszk módon rémes kalandok, amelyeket át kellett élnie. A könyv címében már a „gyalog” kifejezés is szerepel, hiszen nem mindenütt engedték meg az útviszonyok a kerékpározást. A lassú haladás során aztán súlyos trópusi betegségekkel kellett megbirkóznia, nem beszélve a csípős rovarokról, veszedelmes ragadozókról, a félájult éhségről és szomjúságról, miután a bőven ömlő trópusi esők minden tartalékát tönkretették. Romlott, kukacos ételek, poshadt, koszos víz, sebesülések – nem világos, hogyan lehet mindezt túlélni. Igaz, nem is igazán élte túl: pár hónappal a hazatérése után, negyvenévesen belehalt a magával hurcolt betegségekbe.
És mégis az sugárzik a kötetből, mennyire jól érezte magát, amikor zavartalanul élvezhette a természet – és a magány – gyönyörűségét, az érintetlenséget, de még a civilizáció hiányát is.
Fordította: Wolosz Vera. Publikon Kiadó, 2014, 422 oldal, 3800 Ft
