Az utóbbi hónapok eseményei időrendben: a közhasznú egyesületként működő, fiatal írókat tömörítő szervezet elnöke, Nagy Kata és titkára, Németh Bálint a január 8-i közgyűlésen március végi hatállyal lemond tisztségéről, utóbbi személyesen meg sem jelenik az eseményen. A viharos közgyűlés leirata az Origónál landol a József Attila Kör (JAK) felügyelőbizottságának felszólító levelével együtt. Hat nappal később a kormányközeli „portál” ezt úgy tálalja, hogy „a balliberális egyesület nem tud elszámolni a közpénzzel”. Másnap az egyesület adminisztrációs hibákról tájékoztatja a nyilvánosságot a honlapján, és új elnöki pályázatot ír ki. Az erről döntő közgyűlés előtt két nappal, március 27-én egy névtelen cikkben az Origo már csalásról és sikkasztásról ír egy nem hivatalos egyeztetés kiszivárgott jegyzőkönyve alapján. A pályázat eredménytelenül zárul, újat írnak ki, előbb április 26-i, később május 15-i határidővel. A második cikk miatt május elején a JAK egyik korábbi titkára, Kassai Zsigmond megpróbál bejutni a propagandagyár központjába, a biztonsági őrök kihívják a rendőröket.
Bár a május 30-ra kiírt újabb közgyűlésen a 2017-es (!) pénzügyi beszámoló és közhasznúsági jelentés elfogadása mellett szerepel az új elnök megválasztása is, ez alighanem meghiúsul, ugyanis május 15-ig nem akadt jelentkező a tisztségre. A törvény szerint egy egyesületnek maximum 60 napja van arra, hogy új vezetőt válasszon, ellenkező esetben jogi értelemben feloszlathatóvá válik. Azaz csak akkor biztosított a JAK továbbélése, ha a határidő utáni, de a május 30-i közgyűlés előtt esetlegesen jelentkező pályázót azonnal megválasztják. Az új vezetés ekkor állhatna neki a minden jel szerint nem problémamentes 2018-as pénzügyi év rendezéséhez, tulajdonképpen szakmai tevékenység és saját irodalmi programok reménye nélkül. A JAK helyzetéről több mint fél tucat érintettel, taggal, az elmúlt hónapok eseményeit ismerő irodalmárral beszéltünk: mindegyikük az egyesület megszűnését valószínűsítette. „A tagságnak nincs szüksége erre a szervezetre, ez ilyen egyszerű. Úgy látom, semmilyen megmaradási vágy nem mutatkozik” – fogalmazott egyikük.
Ötvenhez közel
Öndefiníciója szerint a JAK 350 fiatal, vagyis 40 év alatti írót és 35 év feletti tiszteletbeli tagot tömörítő, országos hatókörű szakmai és érdekvédelmi szervezet, profilja „a kortárs magyar irodalom és kulturális élet érdekében végzett közhasznú tevékenység, amely magában foglalja az irodalmi és kulturális élet szervezését, a legszélesebb értelemben vett kortárs irodalom népszerűsítését, a fiatal írók menedzselését és pályakezdésük segítését”. Jogelődje, a Fiatal Írók József Attila Köre (FIJAK) már a 70-es években is létezett a Magyar Írószövetség ifjúsági tagozataként, pártfelügyelet alatt, fő megjelenési terepük ekkor a Mozgó Világ folyóirat. A nagyobb autonómiára és több szólásszabadságra vágyó ifjú irodalmárok körét az Írószövetség ’81-ben felfüggesztette, pár hónappal később újjáalakultak, és elindították a JAK-füzetek kiadását a legendás Fasírt, avagy viták a „fiatal irodalomról” című kötettel. Ekkortájt olyan szerzők ültek a vezetésben, mint Csengey Dénes, Szilágyi Ákos, Lezsák Sándor vagy Tamás Gáspár Miklós. A könyvsorozat magyar irodalomban betöltött szerepét nehéz lenne túlértékelni: JAK-füzetként jelent meg Nádas Pétertől a Nézőtér, Esterházy Pétertől a Daisy, Garaczi Lászlótól a Plasztik, Radnóti Sándortól a Mi az, hogy elbeszélés?, de Balaskó Jenőt, Sziveri Jánost, Hekerle Lászlót, Bacsó Bélát, Szijj Ferencet, Kemény Istvánt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot vagy Tóth Krisztinát is említhetnénk önkényes felsorolásunkban. A sorozatot, amely a kétszázadik köteten is túl van, az utóbbi években a Magvetővel közösen futtatták – a kiadó éppen a januári közgyűlés idején jelentette be, hogy a JAK pénzügyi helyzetének rendeződéséig leállítja a füzetek kiadását.
A JAK ’89-ben alakult önálló egyesületté.
A következő 25 évben nyaranta megrendezték a nyári JAK-tábort, a világirodalmi könyvsorozat azonban 2015-ben leállt. Öt-hat évvel ezelőtt a JAK még számos programmal volt jelen az országos, de főként a fővárosi kulturális életben, például kritikai esteket (Impulzus, Pop-Jak) szerveztek, kiosztották saját díjukat JAKkendő-díj néven – ezek a programok azóta fokozatosan elhaltak. Gaborják Ádám akkori elnök már a 2014-es szakmai beszámolójában azt írta, hogy a „kulturális élet permanens egzisztenciális és ideológiai bizonytalanságban van”, a „támogatások rendszertelenül érkeznek”, „megbízható pályázati rendszerek felszámolódtak”, ennek következtében „a vezetőségnek állandó jelleggel felül kellett vizsgálnia a döntéseit, s nemegyszer etikai kérdéseket kellett mérlegelnie”. Gaborják már akkor írt a tagság passzivitásának problémájáról; az elnök akkor úgy látta, növelni kell a nemzetközi beágyazottságot a túlélés érdekében. 2016-ban már azt kommunikálta Gaborják – akinek nem volt kihívója az újraválasztásakor –, hogy az egyesület végveszélyben van: a drasztikusan csökkenő működési támogatás miatt a megszűnés fenyegeti őket. Az összesen mintegy 15–17 millió forintos éves költségvetéssel gazdálkodó szervezetnek juttatott éves minisztériumi támogatás 2014-től fokozatosan csökkent: 2014-ben 1,7 millió, 2015-ben 1 millió, 2016-ban 760 ezer, 2017-ben félmillió, 2018-ban 300 ezer volt a működésre fordítható támogatás összege. A következő elnök, Nagy Kata és titkára, Németh Bálint 2017-ben kihívó nélkül vették át a szervezetet – forrásaink egybehangzó állítása szerint mindketten alkalmatlannak bizonyultak a vállalt feladatra. (Kerestük Nagy Kata exelnököt és Németh Bálint extitkárt, egyikük sem válaszolt levelünkre.)
Elengedték a gyeplőt
A csak a szervezet működésére fordítható, egyre csökkenő minisztériumi támogatások mellett a JAK szakmai programjai nyertek a különböző pályázatokon, például a Nemzeti Kulturális Alapnál (NKA). Ám hiába voltak szakmai programok, a szervezet 2014-től több millió forintos költségvetési hiánnyal működött – egyik forrásunk szerint „senki nem merte felvállalni, hogy kimondja, nem lesz JAK-tábor, nem lesznek programok, mert nincs rá pénz”. Az „elmúlt évek JAK-történetének adott a kerete: a NER. A működési támogatás nem volt elég semmire, ennek csökkentése maga volt a kivéreztetés. Hozzáteszem: 2016-ban megjelent a porondon az állami Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft. mint új – wannabe – fiatal irodalmi pólus, Orbán János Dénes beült az NKA-kuratóriumba is. Érezhető volt, hogy van egy preferált és egy mellőzött irány a fiatal irodalomban. Orbán János Dénes tavaly nyáron már arról beszélt Tusványoson, hogy a JAK egy ideológiai pöcegödör, és a JAK-vezetés válasz nélkül hagyta” – mondja egy másik forrás, aki szerint a JAK nem tudott jó választ adni arra a kérdésre, mi legyen a viszonya a hatalom nyomulásához a kultúrpolitikában és a civil életben. „Két álláspont körvonalazódott a szervezeten belül: kerülje a konfrontációt, véletlenül se politizáljon, vagy elvi alapokon tegyen állításokat és legyen saját kultúrpolitikai stratégiája akkor is, ha ennek konfrontáció az ára. Előbbi könyvklubnak, utóbbi érdekvédelmi szervnek tekintette a JAK-ot. Végül az előbbi felfogás nyert, mégis konfrontáció lett belőle – illetve a kormány lapja lerohanta az egyesületet a bénázás és az alkalmatlanság miatt. Úgy, hogy a szervezet elnöke egyetlen állítást sem tett az elmúlt másfél évben.”
Nagy Kata elnök és Németh Bálint titkár minden jel szerint gyakorlatilag elengedte a JAK-hoz kötődő adminisztrációt: nem adtak le 2018-ban közhasznúsági jelentést és szakmai beszámolót, noha erre az egyesület saját felügyelőbizottsága is felszólította őket. Gondok akadtak konkrét pályázati elszámolásokkal: egy 10 milliós NKA-pályázatnál több mint 150 tétel, mintegy 4 millió forint elszámolása problémás volt, erről az NKA és a JAK egyeztetett is. Úgy tudjuk, a JAK az elszámolást azóta rendezte, a támogatás kisebb részét vissza kell fizetni. Zavarossá vált a Solitude ösztöndíj-csereprogram elszámolása is. A vezetés nem tudta tartani a határidőket – egyes beszámolók szerint nem is tudtak a határidőkről –, megszűnt az érdemi kommunikáció az elnökkel és a titkárral, számos pénzmozgást nem könyveltek le megfelelően. A február eleje óta dolgozó belső önkéntes válságstáb – jobbára már az elnök és a titkár nélkül – információink szerint a 2017-es év dokumentációját rendbe rakta és lezárta. Ezután jöhet a 2018-as – amíg az nincs feldolgozva, addig valójában senki nem tudja pontosan, mekkora összegek hiányoznak és honnan. Az eddig feldolgozott adatok alapján több forrásom felvetette: nem kerülhető el a személyi felelősségre vonás, felmerült a kizárás és a rendőrségi feljelentés is, de eddig egyik sem történt meg. „Romeltakarítás zajlik, jó lenne menteni a menthetőt”, mondta egyikük. „Nincs más lehetőség, el kell érni, hogy a megszűnés pillanatában amennyire csak lehet, rendben legyen az adminisztráció”, mondta egy másik forrásunk. A 2018-as közhasznúsági jelentést mindenesetre 2019. május 31-ig kell leadni az Országos Bírósági Hivatalnál, de a következő évi határidőig még van jogi lehetőség a pótlására.
Romok között
Bár konkrét számokat és hivatalos papírokat mi sem láttunk, az említett romeltakarító válságstáb munkáját ismerő forrásaink beszámolói alapján az egyesületnél 2018 közepére teljes adminisztrációs káosz alakult ki, és az egyesület pénzét a jelek szerint felelőtlenül kezelték. Ugyanakkor az Origo maga sem bizonyítja a csalás és sikkasztás tényét – az írás inkább azt támasztja alá, hogy egy informális beszélgetésen olyan mondatok hangoztak el, amelyek szabálytalan elszámolások gyanúját vetik fel. A JAK érdemben nem reagált ezekre az állításokra – forrásaink szerint azért, mert nem akartak további cikkeket a témában, per megindítására pedig se pénz, se ember nem volt.
Az elnökség lemondása óta egyetlen jelentkező akadt, aki vállalta volna a szervezet konszolidálását egy hatfős csapattal a háta mögött. A csak tavaly május óta JAK-tag Kellermann Viktória és csapata azonban az Origo-cikk másnapján visszalépett. „A nyílt és gyors támadás további támadásokat és a JAK partneri kapcsolatainak elmérgesedését jelezte előre. Azzal szembesültünk, hogy még nagyobb a megoldandó problémahalmaz, mint gondoltuk. Ráadásul egy belső, nem hivatalos beszélgetés leirata került ki a sajtóba, ez árulkodik a közösség állapotáról. Azóta jobban megismertem a dokumentációt, ez alapján most is azt mondom: számomra nem lenne felelős döntés beadni a pályázatot” – mondta a Narancsnak Kellermann.
A válságstáb munkájáról a JAK tagságát sem tájékoztatják, és már informális megbeszéléseket sem tartanak a helyzetről. Ahogyan egyik forrásunk megjegyezte: „Azért felesleges, hogy újra kimenjen az Origóhoz.”
