Az Uborkaszezon első részében a mesélő-főszereplő - akit egyenesen Arnon Grunbergnek hívnak - azon időszakról számol be, amikor tizenöt évesen küszködik a gimnáziumban, továbbá az alkoholista, megnyomorodó papa és a félig-meddig vallásos, ámde (vagy éppen ezért) idegbeteg mama társaságában, alkalmi haverok-osztálytársak körében, no és végül a szüzességét is elveszíti. A kötet második felében - itt hősünk már vagy huszonkét éves - aztán már semmi másról nincs szó, csak a baszásról, kérem szépen. Arnonunk kurvázni jár, hogy a kötet végére maga is beálljon az iparágazatba. Emellett a regény-novellafüzér lejtmotívumaként megemlíthető még a mértéktelen kocsmázás-alkoholizálás (már tizenéves kortól), a kábszerezés és az alkalmi munkákkal való nyavalygás. Amolyan generációs kultuszregénynek is elmehetne - szex, drog és alkohol -, de valahogyan mégsem megy el, legalábbis nekem egy kissé mesterkéltnek és túlírtnak tűnik ez a grunbergi világ, bár a budapesti könyvbemutatón láttam a palit, érdekes fickó (piros Adidas-sportcipőben), és így mégiscsak könnyebb elhinnem, hogy Amszterdamban minden így van, és Grunberg így él vagy élt. Kicsit Woody Allenhez hasonlít a figurája, ilyképpen hát el is tudjuk hinni, hogy ő is egy szexmániákus lelkibeteg, és ez úgymond a munkáján is érződik. Az Uborkaszezonban van egy jelenet: a főszereplő kiselőadásra készül, egy kötetről kell beszámolnia, "és mert kihagytam az összes olyan részt, amely nem a baszásról szólt, alig fél óra alatt végeztem vele". Nos, ha Grunberg könyvét mi magunk forgatjuk ezen kritérium szerint, akkor bizony szinte az egészet el kell olvasnunk.
A hazai mezőnyben az Uborkaszezon egyértelműen Hazai Attila könyvei mellé állítható a polcon, bár Grunberg kevésbé minimalista, inkább a témaválasztás azonos. Humora viszont inkább Garacziéhoz közelít, és a kötet végül is azért nem unalmas, mert röhögni azért gyakran lehet.
Viszont kevésbé nevetségesek azok az alighanem nagyon is viccesnek szánt részek, ahol a szerző/főhős nemi élete taglalódik, a kurváknál való felsülései, az, hogy általában alig tud elmenni, és ha végül el is megy, akkor sem érzi magát jól. Mintha udvariasságból kefélné a kurvákat. A regény alapvetően egy beteg ember képét rajzolja meg, és mivel ez az ország is tele van beteg emberekkel, ez az én-irodalom nyugodtan ajánlható azok számára, akik hasonló izékkel-izékben szenvednek.
- szerbhorváth -
Fordította Wekerle Szabolcs. JAK-Osiris, Budapest, 2000, 278 oldal, 1500 Ft
