Könyv

Közel a tűzhöz

William L. Shirer: A Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása I–II.

Könyv

Lám, egy újságíróból is válhat még komoly ember – sok más, okvetlenül fontosabb, általános tanulság mellett ezzel a reménykeltő személyes felismeréssel gazdagítja a szakmabeli olvasót William L. Shirer nagy sokára végre magyarul is megjelent alapműve – s persze életútja.

A chicagói Shirer ugyanis eredetileg hírlapíró és rádióriporter volt: a CBS tudósítójaként a helyszínről közvetítette végig Hitler sátáni birodalmának sikerkorszakát. Ott volt a nürnbergi pártnapokon, beszámolt az Anschlussról és a müncheni egyezményről, egészen közelről figyelhette a náci állam irányítóinak meg a velük szemben sokáig oly tehetetlen nyugati demokráciák diplomatáinak csúfosan egyenlőtlen küzdelmét. Shirer egészen 1940 decemberéig Berlinben maradt, s a legendás Adlon Hotel lakójaként rendszeresen küldte haza Amerikába tudósításait. 1945-ben aztán újra visszatért Európába, hogy Nürnbergben ismét találkozzon korábbi tudósításainak főszereplőivel, Göringgel, Ribbentroppal és a többi háborús bűnössel.

„Én az egész háborút átéltem, elég érett korban voltam, s megvolt bennem a szükséges belátás, hogy az eseményekről megbízható képet alkossak” – írta 2400 éve a peloponnészoszi háború eseményeit megörökítő Thuküdidész, s őt idézi előszavában Shirer is, aki személyes indíttatásból hozzálátott a Harmadik Birodalom történetének feldolgozásához, céhen kívüli történészként megalkotva a téma – ma már rég könyvtárnyi – irodalmának egyik legfontosabb darabját. Személyes indíttatásból, s egyszersmind remekül felismerve azt a korábban példátlan lehetőséget, hogy a legyőzött nácik után hatalmas forrásanyag maradt hátra: állami iratok, jegyzőkönyvek és naplók, melyeknek megismerése és feldolgozása az egykori figyelmes szemtanú, s persze utóbb az olvasók milliói számára is megvilágító erejűvé vált.

Merthogy Shirer 1960-ban megjelent, majd több nyelvre is lefordított és számos alkalommal újranyomott munkája hatalmas könyvsiker volt, s tömeges népszerűségét a kezdettől markáns kritikai megjegyzések se csorbították. A korabeli német közönség (és részben a német történészszakma) például azt sérelmezte, hogy Shirer összekapcsolta egymással, és nem is annyira búvópatakszerű, mint inkább nyílt hagyománynak mutatta a német történelemben az antiszemita indulatokat: Luthertől Wagneren át egészen Hitlerig. Ám ha volt is ebben a gondolatmenetben némi amerikaias leegyszerűsítés, azért e jelenség leírását ma már rendre ott leljük a nagy összefoglalásokban, mondjuk, a Shirer nyomdokába tisztelettel lépő Richard J. Evans háromkötetes áttekintésében.

Ma már sokkal komolyabb kifogásként merülhet fel Shirer munkájával szemben az a törvényszerű fejlemény, hogy időközben egy sor témáról és részterületről többet – és mást – tudott meg a történettudomány, mint amit a szorgalmas autodidakta összegyűjtött. (Ilyen például Hitler korai életrajza vagy épp a német–szovjet viszony alakulása, melyről a szovjet levéltárak legalább részleges megnyitása óta sokkal több részletet ismerhettek meg a kutatók.) Néhol az arányok is problematikusnak tűnhetnek mára, mivel Shirer, úgy lehet, az indokoltnál nagyobb figyelmet szentelt és több hitelt adott a nürnbergi perben elhangzott vádlotti és mentőtanúi fontoskodásoknak. Éppígy avulást jelezhet a mai olvasó számára néhány olyan nézet is, mely Shirer korában még bevettnek számított, ám ma már kínos – bár váltig virulens – atavizmusnak számít (mondjuk, a homoszexualitás felemlítései körül).

Az olvasó elsősorban mégis hálás érdeklődéssel fordul ma is Shirer könyve felé. Részben, mert méltányos dolog értékelni az elsőség érdemét, hiszen egy sor forrást ez a kötet vont be elsőként a történeti ismeretterjesztés körébe. Ilyen volt például az 1938 és 1942 között vezérkari főnökként Hitler közvetlen környezetébe tartozó Franz Halder tábornok gyorsírásos naplója, melyet Shirer gyakran idéz, s mely napló azóta is mellőzhetetlenül fontos forrásnak számít. S kijár a hálás érdeklődés Shirer művének azért is, mivel a szerző remekül tud elbeszélni – s ez már-már kivételes erény a történészek körében. Beszámolója különösen érzékletesnek bizonyul azokban a fejezetekben, ahol a müncheni egyezmény megalázó procedúráját, majd a Lengyelország megtámadását megelőző hónap diplomáciai huzakodását sommázza. A Nyugat erőtlensége, megalkuvása és vaksággal határos naivitása (melyben annak idején amúgy jórészt maga a rádióriporter Shirer is osztozott) szinte bohózatot, méghozzá véres és tragikus kimenetelű bohózatot idéz e magisztrális munka lapjain. A szövetségeseiket magukra hagyó nagyhatalmak, a kötelezettségeik alól kibúvókat kereső államférfiak, a kiszolgáltatott gyengébbet engedményekre kapacitáló, sőt rákényszerítő brit és francia diplomaták, a tényekkel szembenézni képtelen, gyáva döntéshozók: a nácizmus térnyerését akarva-akaratlanul is hatékonyan szolgáló történelmi statiszták egész sora. A múlt század harmincas éveiben ők alkották a nyugati civilizáció megvédelmezésére alkalmatlan európai politikai elitet. S ez legalább annyira tanulságos csoportkép a mai olvasó számára, mint a „bécsi csavargóról” és közvetlen bűntársairól bemutatott megannyi remek pillanatfelvétel.

Fordította: Mészáros Viktor. Partvonal, 2015, 728 + 621 oldal, kötetenként 5990 Ft

Neked ajánljuk