Ulrich Gábor: Hegesztett szavak
Nem illik fülszöveget idézni, most kifér az egész. Tarr Béla jegyzi, és ennyi: „Ajánlom.”
Nem illik fülszöveget idézni, most kifér az egész. Tarr Béla jegyzi, és ennyi: „Ajánlom.”
Nemrég felvetődött egy történészkonferencián, itt az ideje, hogy az idősebb kollégák megírják az emlékirataikat, vagy készüljenek velük interjúk arról, ahogy a történetírást a rendszerváltás előtt művelni lehetett.
A szerző – akit sokan Panamajackként ismernek a Diétás Magyar Múzsa Facebook-blogról – a közgazdaságtan alapjaival, a jó befektetés, a pénzteremtés, a fiskális és monetáris politika rejtelmeivel igyekszik megismertetni a laikus olvasót.
Többek között Zsigmond, az öntelt tintahal, Orsolya, a mogorva tőkehal, Gabesz, a tudatlan kőhal, Jakab, a rettenthetetlen rája meg Ervin, a mohó palackorrú delfin a szereplői Egressy Zoltán meséinek, aki magát a címben csak Piszke papaként aposztrofálja.
A két világháború közötti időszakban a politikai vezetés igyekezett a nőket a konyhába visszaküldeni, és kizárólag „természetes hivatásukra”, a családanyai szerepre kényszeríteni.
Tüdős Klára pályája rendkívül gazdag: foglalkozott egyebek közt filmkészítéssel, divattervezéssel, szegény gyerekeknek alapított kollégiumot, majd menekülteket és zsidó üldözötteket mentett a háború alatt. A róla készülő regénytrilógiáról, döntéseink és a cselekvő szolidaritás fontosságáról a szerzővel, Bódis Krisztával beszélgettünk.
Victor Vasarely évszázada valóban regényes volt, ez a könyv azonban, amelyet az unoka egy újságíró segítségével írt, nem regény.
A szerző második verseskötete – a Király Odett álnéven megjelentetett könyvét nem számolva – ismét konceptmű.
Bár a magyar olvasóknak eddig ismeretlen volt, a francia szerző mögött évtizedes pálya, több felnőtteknek és még több gyerekeknek szóló regény áll.