KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Fidget spinner a kútban

André Ferenc: Kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról

Könyv

André Ferenc öt évvel ezelőtti, szótagadó című verseskötete figyelemre méltó debütálás volt.

Magától értetődően játszatta egybe a magas és a populáris kultúrát, Arany Jánost és a Tool zenekart (persze erre már csak az ősz szemöldökök vonódnak össze), a vendégszövegekben lubickoló, nyelvjátékos posztmodern lírát kiegészítette az emberi, az állati és a növényi lét határait összemosó poszthumán ösztönzésekkel, és a szöveggenerálás személytelenített lehetőségeivel (T9 mobiltelefonos szótár) való kísérletezés közben egy szorongásokkal küzdő, érzékeny fiatal ember alakja sejlett fel. Aztán André szerkesztője volt a címtelen föld című, fiatal erdélyi metamodern líra alcímű antológiának, ami jelzi a ’92-ben Csíkszeredán született, jelenleg Kolozsváron élő költő nemzedéki, lokális és poétikai kötődéseit. Ezek nagyban meghatározzák a mostani, második verseskönyv új hangsúlyait. A folytatás felemás.

A populáris kultúra és a személyesség feltűnően háttérbe szorult, és felerősödött a magas irodalmi hatás. Az alanyiság gyengítése akár programként is felfogható az első vers alapján: a címével Weörest megidéző Kútbanézőben a költői én a kútjaihoz más-más céllal látogató gyermekek, nők, vénasszonyok lajstromát adja, azt sugallva, hogy e költészet önmagán keresztül másokat kíván megmutatni. A második vers a háromlábú Szent Militzentához intézett közösségi himnusz: kérdés persze, hány olvasó tudja, hogy a közép-európai létet groteszk látomásokba oltó Bodor Ádám egyik figurájáról van szó. Szinte az összes versre jut egy-egy rejtett vagy jelzett magas irodalmi utalás, mottó, idézet, de posztmodern parodisztikusság nélkül. E referenciakavalkádban nem mindig világlik ki, miről is szól sajátosan éppen André Ferenc költészete. Ez a fajta, az egyéni jelleget elfedni hajlamos magas irodalmi körülbástyázottság elég jellemzőnek tűnik a fiatal magyar lírára. Andrénál a populáris kultúra visszaszorulásának nem túl jelentős, de látványos jele, hogy míg az első kötet alsó sarkaiban a pár évvel ezelőtt népszerű, szerethető kacat, a fidget spinner képét lehetett pörgetni, addig az újban a fogyó-növő hold rajzával lehet megtenni ugyanezt. A gesztus megmaradt, a játék unalmasabb, komolykodó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.