KÖNYVMELLÉKLET - Stay Brutal! 21 metáldal – 21 írás a metálról

Különös mitológia

Könyv

A kötet szerkesztőjéről, Cserna-Szabó Andrásról nem titok, hogy rajong a metálzenéért.

Egy interjújában azt mesélte, hogy gyermekkori álma az volt, hogy felnőttként a Metal Hammerbe írjon lemezkritikákat. Ez sajnos sosem valósult meg.

Most viszont felkért 21 magyar szerzőt, hogy válasszanak egy számukra kedves metáldalt, és írjanak valamit róla, műfaji megkötés nélkül. A dalválogatás olyan lett, mint egy igazán merész válogatáskazetta. Nem az a fajta, amit az ember a szerelmének készít az első hetekben, hanem sokkal inkább olyan, mint amit a haverjának csinál, hogy lenyűgözze zenei műveltségével – de azért a biztonság kedvéért elhelyez néhány megkerülhetetlen slágert is.

„Szóval ez a könyv a metálzene egy lehetséges története. Egy speciálisan magyar és irodalmi szemszögből” – írja Cserna-Szabó a bevezetőben, ezzel mintegy frappánsan összefoglalva a könyvet. A szövegek sorrendjét a választott dalok kiadási dátuma szabta meg, így az 1970-es Black Sabbath-daltól közeledünk a jelenig, amikorra az egykoron egységesnek tűnő metálzene már milliónyi alzsánerre tagolódik szét.

Kissé meglepő módon a hőskorszaknak tekinthető 80-as évek mindössze 4 dalban idéződnek meg, a metál szempontjából talán kevésbé diadalmasnak mondható következő évtized viszont annál hangsúlyosabb a szelekcióban. Van emellett néhány olyan dal, amelynek az ortodox értelemben vett metálhoz való viszonya véleményes (Alice Cooper: No More Mr. Nice Guy, Guns N’ Roses: November Rain, Nine Inch Nails: The Day the World Went Away), de ezen fennakadni legfeljebb pár másodpercre érdemes, mert a metálmitológiához ezek az előadók is bőven hozzáadták a magukét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.