KÖNYVMELLÉKLET - A Szép versek antológia 59 éve

Túlhaladni József Attilát

Könyv

Lassan hatvan éve tartozik az Ünnepi Könyvhét állandó kötetei közé a kortárs hazai költészet antológiája, a Szép versek.

A költők portréival díszített, egykor hatalmas példányszámban kiadott sorozatot a szerkesztői elsősorban reprezentációnak szánták, hiszen új verseket nem közölt, de jelentősége – leginkább a szerzők körében – a mai napig megmaradt.

„Az Írószövetség elnöksége február 18-án megvitatta és jóváhagyta a Költészet Napja előkészítő bizottságának programjavaslatát. A javaslat szerint április 11-ét – József Attila születése napját – A Költészet Napjává avatják. Ez a nap minden évben az élő költők alkotásainak ünnepi népszerűsítését szolgálja” – írta az Élet és Irodalom 1964. február 22-én, és fel is sorolta az új ünneppel kapcsolatos programokat, illetve teendőket. Az élő költők népszerűsítését pedig mi szolgálná jobban, mint egy antológia az előző év „legszebb” verseivel – bár azt nem tették hozzá, hogy mit értenek „szép vers” alatt.

Versek versbarátoknak

Ennek ellenére a magyar költészet napjára kiadott kötet egyenesen a Szép versek 1963 címet viselte. Azonban kereskedelmi forgalomba nem került, az egy évvel korábban létrehozott Versbarátok Köre tagságának szánták a kinyomtatott 2100 példányt. Noha 1957-től folyamatosan jelentek meg és arattak sikert kortárs költészeti antológiák, az „ajándék könyv” már terjedelme miatt is lepipálta az összes addigit: 91 költő 253 versét közölték, ahogy Parti Nagy Lajos írta 1997-ben a Beszélőben, „életkor szerint Kassák Lajostól Serfőző Simonig, ABC szerint Albert Zsuzsától Zelk Zoltánig terjed a skála. A legnagyobb terjedelemben, 37 könyvoldalon Illyés Gyula szerepel, többek között olyan monstrumokkal, mint a mára szinte olvashatatlan Mozgó világ vagy Az orsók ürügyén.” „Igazi dilettáns vers szép számmal akad, ahogy remekmű is” – teszi hozzá Parti Nagy, aki a remekművekre Pilinszky János Utószó és Kormos István Vonszolnak piros delfinek című versét hozza fel példaként. „Úgy gondoltuk, hogy a más-más arculatú költők, a versek alkotói alkalmasak rá, hogy sokféle ízlést kielégítsenek. Persze az ABC szeszélye témák és hangok változatos tarkaságát állította a szomszédság kirívó ellentétébe, s néha a legkülönbözőbb egyéniségeket helyezte egymás mellé” – jelent meg Versbarátok Köre aláírással a könyv bevezetőjében. A szerkesztők tettek ugyan arra is célzást, hogy hagyományt akarnak teremteni, azt a legmerészebb álmukban sem gondolhatták, hogy máig tartó könyvsorozatot indítanak útjára. Már csak azért sem, mert a kötet visszhangtalan maradt. (Ami leg­inkább talán a zárt terjesztésen múlt.) A kevés recenzens közül Tüskés Tibor ezt írta a Könyvtáros című folyóiratban: „Mivel nem iskolai segédkönyvről, hanem egy versbarát mozgalom ajándék könyvéről van szó, jobban örültünk volna, ha a kötet összeállításában – az objektív értékelést nem keresztezve – nagyobb helyet kapott volna az egyéni ízlés, az eredetibb, önállóbb válogatás. Ez a mostani antológia talán túlságosan is »szabályos«, kimért, s éppen ezért kissé színtelen.” Tüskés megjegyezte azt is, hogy – „ha csak kétforintos méretben” – a költők arcképét is érdemes lenne közölni, illetve jó lett volna, ha a könyvesboltokba kerül.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szergej Tyimofejev orosz költő: „Nem tudom, hogy a kortárs orosz kultúra hogyan fogja túlélni ezt az őrületet”

Idén magyarul is megjelent Replika című kötete, aminek lettországi kiadásához egy üres füzetet is kaptak az olvasók. Az Orbita nevű művészeti kollektíva egyik alapítóját videóköltészetről, kreatív könyvtervezésről, a kétnyelvű irodalomról és az Ukrajna elleni háború miatt megszakadt oroszországi kapcsolatokról is kérdeztük.