Ritkán ér el olyan sokféle olvasói és kritikusi (a Booker-díjat is megkapta) irányból lelkesedést könyv, mint a szerző első magyarul is megjelent regénye, amely egy titokzatos hátterű diktatúra kiépüléséről szól.
A mindentudó elbeszélő először Magdalénáról, a füvesasszonyról mesél.
Az 1901-ben alapított budapesti Társadalmi Múzeum gyűjteménye 1945 környékén teljesen megsemmisült.
Az elmúlt években (pontosabban Karl Ove Knausgård hétkötetes mennybemenetele óta) egy könyvesboltban megbotolva jó eséllyel egy autofikciós könyvre zuhanunk.
A nemrég megtartott 30. jubileumi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon nemigen lehetett érezni, hogy az olvasási kedv radikálisan csökkent volna, noha épp egy friss hír borzolta a kedélyeket (nem, még épp nem a Nobel-díjé!).
Nem minden regény tekinthető történelminek, még ha a történelem valamely korszakát ábrázolja is, ha egyébként a történet nem a műfajtípus eljárásai szerint építkezik – például ha a háttérként megjelenített korszak nem képez jelentést az elbeszélésben.
A szerző negyedik novelláskötetének címei inkább verseket ígérnek. A negyven próza között három olyan is akad, amelynek alszövegei, ciklusai vannak.
