KÖNYVMELLÉKLET - Minimum tizenegyes!

Időgépben

Könyv

A Magyar Narancs irodalmi sikerlistája – magyar irodalom

 

Layout 1

  

A lista első két helyén két erdélyi tárgyú könyv, Tompa Andrea és Vida Gábor regénye végzett. Ugyanezt a mondatot akár 2017 de­cemberében is leírhattuk volna, amikor az Omerta és az Egy dadogás története szerepelt az első, illetve a második helyen. És a párhuzam az akkori listával itt nem ér véget: 2017-ben is felkerült, és most is fent van egy-egy vajdasági szerző könyve (Terék Annától a Halott nők, illetve Virág Gábortól Aaron Bloom név alatt megjelent Ki ölte meg a Török Zolit?).

Tompa Andrea könyve egy kolozsvári születésű nő története, akit zsidó édesanyja még mint kisbabát bízza 1944-ben, eredetileg ideiglenesen, egy gyermektelen házaspár gondjai­ra. (Kritikánk itt olvasható.) Az ötven évet átölelő történet a főhős életének csomópontjai köré rendeződik. Az eleinte Matyiként, majd Tildaként emlegetett Matild nevű lányból idővel színésznő lesz: ez a hivatás különösen alkalmas a személyiség, az identitás feszítő kérdéseinek regénybeli vizsgálatára: „a színész egy anyag, egy felület, egy vászon, amire vetítenek”. A könyvben, amely egyszerre nevelődési, lélektani, család- és művészregény, a személyes mozzanatok természetes kibontakozását – a szülő-gyermek viszonyt, a szereplők szerelmi életének alakulását – minduntalan eltéríti a történelem.

Tompa Andrea első három regényét a múlt magával ragadó felidézése, valószerű karakterek és a megformálásukhoz újra és újra aprólékosan megalkotott nyelvhasználat jellemzi. Az író ezután, a 2020-ban megjelent személyesebb, meditatívabb Hazával lemondott bevált eszközeiről, és most is valami újjal kísérletezik. A Sokszor nem halunk meg olvastán tehát azok a kritikusok sem csalódhatnak, akik korábban úgy érezték, hogy a Tompa-regényekben a múlthoz való hozzáférés kissé problémátlan volt. Az pedig, hogy a főhős és a szerző is színházi szakember, lehetővé teszi, hogy nagyszerű elemzéseket olvashassunk az identitást meghatározó olyan mozzanatok színpadi hőseiről, mint a gyász vagy az örökbefogadás: Antigonéról, Ödipuszról vagy a Rómeó és Júlia dajkájáról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.