KÖNYVMELLÉKLET - Minimum tizenegyes!

Időgépben

Könyv

A Magyar Narancs irodalmi sikerlistája – magyar irodalom

 

Layout 1

  

A lista első két helyén két erdélyi tárgyú könyv, Tompa Andrea és Vida Gábor regénye végzett. Ugyanezt a mondatot akár 2017 de­cemberében is leírhattuk volna, amikor az Omerta és az Egy dadogás története szerepelt az első, illetve a második helyen. És a párhuzam az akkori listával itt nem ér véget: 2017-ben is felkerült, és most is fent van egy-egy vajdasági szerző könyve (Terék Annától a Halott nők, illetve Virág Gábortól Aaron Bloom név alatt megjelent Ki ölte meg a Török Zolit?).

Tompa Andrea könyve egy kolozsvári születésű nő története, akit zsidó édesanyja még mint kisbabát bízza 1944-ben, eredetileg ideiglenesen, egy gyermektelen házaspár gondjai­ra. (Kritikánk itt olvasható.) Az ötven évet átölelő történet a főhős életének csomópontjai köré rendeződik. Az eleinte Matyiként, majd Tildaként emlegetett Matild nevű lányból idővel színésznő lesz: ez a hivatás különösen alkalmas a személyiség, az identitás feszítő kérdéseinek regénybeli vizsgálatára: „a színész egy anyag, egy felület, egy vászon, amire vetítenek”. A könyvben, amely egyszerre nevelődési, lélektani, család- és művészregény, a személyes mozzanatok természetes kibontakozását – a szülő-gyermek viszonyt, a szereplők szerelmi életének alakulását – minduntalan eltéríti a történelem.

Tompa Andrea első három regényét a múlt magával ragadó felidézése, valószerű karakterek és a megformálásukhoz újra és újra aprólékosan megalkotott nyelvhasználat jellemzi. Az író ezután, a 2020-ban megjelent személyesebb, meditatívabb Hazával lemondott bevált eszközeiről, és most is valami újjal kísérletezik. A Sokszor nem halunk meg olvastán tehát azok a kritikusok sem csalódhatnak, akik korábban úgy érezték, hogy a Tompa-regényekben a múlthoz való hozzáférés kissé problémátlan volt. Az pedig, hogy a főhős és a szerző is színházi szakember, lehetővé teszi, hogy nagyszerű elemzéseket olvashassunk az identitást meghatározó olyan mozzanatok színpadi hőseiről, mint a gyász vagy az örökbefogadás: Antigonéról, Ödipuszról vagy a Rómeó és Júlia dajkájáról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.