KÖNYVMELLÉKLET - Minimum tizenegyes!

Időgépben

Könyv

A Magyar Narancs irodalmi sikerlistája – magyar irodalom

 

Layout 1

  

A lista első két helyén két erdélyi tárgyú könyv, Tompa Andrea és Vida Gábor regénye végzett. Ugyanezt a mondatot akár 2017 de­cemberében is leírhattuk volna, amikor az Omerta és az Egy dadogás története szerepelt az első, illetve a második helyen. És a párhuzam az akkori listával itt nem ér véget: 2017-ben is felkerült, és most is fent van egy-egy vajdasági szerző könyve (Terék Annától a Halott nők, illetve Virág Gábortól Aaron Bloom név alatt megjelent Ki ölte meg a Török Zolit?).

Tompa Andrea könyve egy kolozsvári születésű nő története, akit zsidó édesanyja még mint kisbabát bízza 1944-ben, eredetileg ideiglenesen, egy gyermektelen házaspár gondjai­ra. (Kritikánk itt olvasható.) Az ötven évet átölelő történet a főhős életének csomópontjai köré rendeződik. Az eleinte Matyiként, majd Tildaként emlegetett Matild nevű lányból idővel színésznő lesz: ez a hivatás különösen alkalmas a személyiség, az identitás feszítő kérdéseinek regénybeli vizsgálatára: „a színész egy anyag, egy felület, egy vászon, amire vetítenek”. A könyvben, amely egyszerre nevelődési, lélektani, család- és művészregény, a személyes mozzanatok természetes kibontakozását – a szülő-gyermek viszonyt, a szereplők szerelmi életének alakulását – minduntalan eltéríti a történelem.

Tompa Andrea első három regényét a múlt magával ragadó felidézése, valószerű karakterek és a megformálásukhoz újra és újra aprólékosan megalkotott nyelvhasználat jellemzi. Az író ezután, a 2020-ban megjelent személyesebb, meditatívabb Hazával lemondott bevált eszközeiről, és most is valami újjal kísérletezik. A Sokszor nem halunk meg olvastán tehát azok a kritikusok sem csalódhatnak, akik korábban úgy érezték, hogy a Tompa-regényekben a múlthoz való hozzáférés kissé problémátlan volt. Az pedig, hogy a főhős és a szerző is színházi szakember, lehetővé teszi, hogy nagyszerű elemzéseket olvashassunk az identitást meghatározó olyan mozzanatok színpadi hőseiről, mint a gyász vagy az örökbefogadás: Antigonéról, Ödipuszról vagy a Rómeó és Júlia dajkájáról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.