Interjú

„A kulturális elzártság már a múlté”

Vida Gábor író

Könyv

Májusban jelent meg új regénye, a Senkiháza, Erdélyi lektűr alcímmel. Miért lektűr, és mit jelent az erdélyi magyar tapasztalat ma és a történelem távlatában? Egyebek közt erről is kérdeztük a szerzőt.

Magyar Narancs: A regény egyik beszélgetésében hangzik el a címbe emelt szó. Miért pont ezt választottad?

Vida Gábor: Egy házról van szó abban a bizonyos beszélgetésben, hogy kié is ez a ház pontosan, ott mondja a regény főszereplője, hogy a ház román földalapé, mire a másik hozzáteszi, hogy ezek szerint tehát senkié. Ebben a világban folyton birtokviszony-problémákba ütközünk, a kérdés, hogy kié az ország, kié a haza, a város, a falu, ki itt a gazda, a tulajdonos, de sosem lehet egészen pontosan tudni, hiszen folyton változik.

MN: Ez a korszak bizonytalansága, vagy általában is egyfajta létbizonytalanság? 1936-ban vesszük fel a történet fonalát, kevesebb, mint két évtizeddel Trianon után.

VG: Ez az egész 20. század bizonytalansága, az első világháború kitörésével minden addig megingathatatlannak tűnő viszony, körülmény, felfogás elkezdett hirtelen képlékennyé válni. Trianon után pedig érthető okokból Erdélyben totális tulajdon- és jogbizonytalanság állt be, ami az élet minden szegletében tetten érhető volt.

MN: A történet 1945/46 fordulóján ér véget, majd egy nyúlfarknyi kitekintés jön a jövőre. Alig tíz év, tele elképesztően sok történelmi léptékű eseménnyel.

VG: Azért döntöttem a ’36-os kezdésnél, mert innentől kezdve jól meg lehetett fogni a korszakot, akkor kezdett el ugyanis határozottan kiépülni a román királyi diktatúra, ami aztán eltartott a 40-es évek elejéig. Utóhatásait tekintve az 1930-ban hazatérő II. Károly király diktatórikus rendszere egyfajta mintát jelentett a későbbi Ceaușescu-rendszer számára is. S abban az évben augusztus 1-je valóban szombatra esett, aminek a regénybeli vásár körül kialakult vita szempontjából volt némi jelentősége.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.