Interjú

„A kulturális elzártság már a múlté”

Vida Gábor író

Könyv

Májusban jelent meg új regénye, a Senkiháza, Erdélyi lektűr alcímmel. Miért lektűr, és mit jelent az erdélyi magyar tapasztalat ma és a történelem távlatában? Egyebek közt erről is kérdeztük a szerzőt.

Magyar Narancs: A regény egyik beszélgetésében hangzik el a címbe emelt szó. Miért pont ezt választottad?

Vida Gábor: Egy házról van szó abban a bizonyos beszélgetésben, hogy kié is ez a ház pontosan, ott mondja a regény főszereplője, hogy a ház román földalapé, mire a másik hozzáteszi, hogy ezek szerint tehát senkié. Ebben a világban folyton birtokviszony-problémákba ütközünk, a kérdés, hogy kié az ország, kié a haza, a város, a falu, ki itt a gazda, a tulajdonos, de sosem lehet egészen pontosan tudni, hiszen folyton változik.

MN: Ez a korszak bizonytalansága, vagy általában is egyfajta létbizonytalanság? 1936-ban vesszük fel a történet fonalát, kevesebb, mint két évtizeddel Trianon után.

VG: Ez az egész 20. század bizonytalansága, az első világháború kitörésével minden addig megingathatatlannak tűnő viszony, körülmény, felfogás elkezdett hirtelen képlékennyé válni. Trianon után pedig érthető okokból Erdélyben totális tulajdon- és jogbizonytalanság állt be, ami az élet minden szegletében tetten érhető volt.

MN: A történet 1945/46 fordulóján ér véget, majd egy nyúlfarknyi kitekintés jön a jövőre. Alig tíz év, tele elképesztően sok történelmi léptékű eseménnyel.

VG: Azért döntöttem a ’36-os kezdésnél, mert innentől kezdve jól meg lehetett fogni a korszakot, akkor kezdett el ugyanis határozottan kiépülni a román királyi diktatúra, ami aztán eltartott a 40-es évek elejéig. Utóhatásait tekintve az 1930-ban hazatérő II. Károly király diktatórikus rendszere egyfajta mintát jelentett a későbbi Ceaușescu-rendszer számára is. S abban az évben augusztus 1-je valóban szombatra esett, aminek a regénybeli vásár körül kialakult vita szempontjából volt némi jelentősége.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.