De ne essék félreértés, ennek a beszámolónak esze ágában sincs az "igazság pillanataként" tetszelegni, már csak azért sem, mert a Balkánon hagyományosan problematikus vállalkozás rendet rakni a szerzői jogok, illetve a népzenék-műzenék körében. Az úgynevezett "jóízlés" pedig maradjon a neveltetés dolga, beleértve Bregovic azon húzását is, hogy legsikeresebb dalairól vagy nyolclemeznyi - köztük Kayah, Aksu és Dalaras társaságában lengyel, török és görög - bőrt húzott le. Miközben, teszem hozzá, azáltal is elhíresült, hogy a világért sem hajlandó haknizni: ha nem játszhat minimum két órát, inkább nem lép fel, továbbá a szűkebbre szabott zenekara is minimum tizenöt tagú. És akkor még nem említettem, hogy ami a keze alól kikerül, az jobbára vérprofi.
Miként a Tales and Songs from Weddings and Funerals is. A békesség kedvéért gyorsan leszögezem: ezen a korongon, végre, csupa új szerzemény hallható - legfeljebb a So Nevo Si címűre ismertem rá a Sezen Aksuval közös The Wedding And The Funeral albumról. Bregovic, jó szokása szerint, most is igen finom kézzel bánik a Balkán cigányzenéjével: úgy tudja minden ízében emelkedetté tenni, hogy az nem veszít a hiteléből. Egyrészt: a jó öreg szerb fúvósok, énekesnek Vaska "Ederlezi" Jankovska és minden szerbek királyaként Saban Bajramovic; másfelől meg: egy grúz kórus és jó pár klasszicizáló hangvételű, vonóskarra írt darab. A helyi érték és a távolságtartás ilyen erővel még nem tűnt ki együtt Bregovic lemezein, egy szóval igazán megnyerő "inter-nacionalista" muzsika hallható - írnám, ha lehetne így, és ha nem tapadna e fogalomhoz olyan jelentéskör, amely nem a kedvemre való. Még szerencse, hogy az olyan "szimplán" pompás slágerek, mint a Hop Hop Hop vagy a Maki Maki nem kívánnak efféle megfejtést, maguknak valók.
És magunknak, mondhatni.
Marton László Távolodó
Universal, 2002
