Lemez: Inter, náció (Goran Bregovic: Tales and Songs from Weddings and Funerals)

  • 2003. február 20.

Könyv

Bregovictyal kapcsolatban, sajnos, megkerülhetetlen kérdés, hogy mekkora "szélhámos", ha egyáltalán... Mint tudjuk, az egykori Jugoszlávia egykori Bijelo Dugme nevű etnorockzenekarának a vezetője volt ő, kinek a háború kitörése után a globál isten is felvitte a dolgát, a Kusturica-filmzenék összekalapálása révén. Amit elért velük, annál többről nem álmodhat szerző: ma már világszerte, etnikai-politikai-geográfiai hovatartozástól függetlenül, a Balkán örökzöldjeiként adják tovább Djurdjevdan és Mesecina című dalait; legfeljebb az a gond, hogy többek - például az érintett Kusturica vagy Markovic - szerint nem ő írta őket.
Bregovictyal kapcsolatban, sajnos, megkerülhetetlen kérdés, hogy mekkora "szélhámos", ha egyáltalán... Mint tudjuk, az egykori Jugoszlávia egykori Bijelo Dugme nevű etnorockzenekarának a vezetője volt ő, kinek a háború kitörése után a globál isten is felvitte a dolgát, a Kusturica-filmzenék összekalapálása révén. Amit elért velük, annál többről nem álmodhat szerző: ma már világszerte, etnikai-politikai-geográfiai hovatartozástól függetlenül, a Balkán örökzöldjeiként adják tovább Djurdjevdan és Mesecina című dalait; legfeljebb az a gond, hogy többek - például az érintett Kusturica vagy Markovic - szerint nem ő írta őket.

De ne essék félreértés, ennek a beszámolónak esze ágában sincs az "igazság pillanataként" tetszelegni, már csak azért sem, mert a Balkánon hagyományosan problematikus vállalkozás rendet rakni a szerzői jogok, illetve a népzenék-műzenék körében. Az úgynevezett "jóízlés" pedig maradjon a neveltetés dolga, beleértve Bregovic azon húzását is, hogy legsikeresebb dalairól vagy nyolclemeznyi - köztük Kayah, Aksu és Dalaras társaságában lengyel, török és görög - bőrt húzott le. Miközben, teszem hozzá, azáltal is elhíresült, hogy a világért sem hajlandó haknizni: ha nem játszhat minimum két órát, inkább nem lép fel, továbbá a szűkebbre szabott zenekara is minimum tizenöt tagú. És akkor még nem említettem, hogy ami a keze alól kikerül, az jobbára vérprofi.

Miként a Tales and Songs from Weddings and Funerals is. A békesség kedvéért gyorsan leszögezem: ezen a korongon, végre, csupa új szerzemény hallható - legfeljebb a So Nevo Si címűre ismertem rá a Sezen Aksuval közös The Wedding And The Funeral albumról. Bregovic, jó szokása szerint, most is igen finom kézzel bánik a Balkán cigányzenéjével: úgy tudja minden ízében emelkedetté tenni, hogy az nem veszít a hiteléből. Egyrészt: a jó öreg szerb fúvósok, énekesnek Vaska "Ederlezi" Jankovska és minden szerbek királyaként Saban Bajramovic; másfelől meg: egy grúz kórus és jó pár klasszicizáló hangvételű, vonóskarra írt darab. A helyi érték és a távolságtartás ilyen erővel még nem tűnt ki együtt Bregovic lemezein, egy szóval igazán megnyerő "inter-nacionalista" muzsika hallható - írnám, ha lehetne így, és ha nem tapadna e fogalomhoz olyan jelentéskör, amely nem a kedvemre való. Még szerencse, hogy az olyan "szimplán" pompás slágerek, mint a Hop Hop Hop vagy a Maki Maki nem kívánnak efféle megfejtést, maguknak valók.

És magunknak, mondhatni.

Marton László Távolodó

Universal, 2002

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.