Könyv

Lendületből, odafenn – Térey János: Moll. Újabb versek, 2006-2012

  • Horváth Györgyi
  • 2013. november 17.

Könyv

Hét éve nem jelentkezett új verseskötettel Térey János (már ha nem számítjuk, hogy az első kötetét tavalyelőtt újraírta és publikálta), így a Moll megjelenése mindenképpen eseményszámba megy - már-már függetlenül attól, mi is van benne.

És csakugyan: a Moll mintegy lendületből hozza azt a magas színvonalat és azt a jellegzetes megszólalásmódot, amit a szerzőtől megszokhattunk, ugyanakkor jól érezhető rajta az is, hogy a nagy megújító energiák már inkább az életmű egyéb műfajaiba tevődtek át, a versek háttérbe szorultak. Szemléletes ebből a szempontból, hogy csak versekből nem is futotta egy teljes kötetre: az öt ciklusból álló és mintegy hatvan művet magában foglaló Moll középső ciklusa (A vigasztalhatatlan) ugyanis nem versekből, hanem kisprózákból, abszurd és groteszk rövid történetekből áll, és nem igazán világos, mi lenne a viszonyuk a kötet többi darabjához.

Továbbra is jól tapintható az az arrogáns hangnem, amit hol "Térey-terrorként", hol "terminátor-költészetként" aposztrofált a kritika, és amelynek egyik visszatérő eljárása, hogy a lírai én mesterségesen kreált gyenge ellenfeleket gyűrt maga alá, legyenek azok nők, átlagpolgárok vagy olyan szimbolikus közösségek, melyekkel szemben a lírai én felértékelhette magát. A Moll számtalan hasonló értékszerkezetű verset foglal magában, mindenekelőtt sok-sok portrét (ilyen például a Búcsú a Poptól, A fehér ember, A sértettek, Szeretetlen Margit, Persona), de a Köztisztaság tér és a 2011-ben méltán elhíresült Magyar közöny kvázi-közéleti versei is erre, a vers tárgya és a lírai én közti értékhierarchiára épülnek, amikor kipécézik az öncsalást, a középszerűséget, a szervilizmust és egyebeket. Szintén megszokott eljárása a szimbolikus tájleíró vers, melyet ezúttal főleg a kötet ún. Bihar-versei reprezentálnak, ahogy a 2000-ben kiadott Drezda-kötet óta jellegzetes az is, hogy már nem egy nehezen tapintható magánuniverzum áll a versek mögött, hanem az olvasó számára is jól azonosítható történelmi események, helyszínek, mítoszok vagy éppen műalkotások. A Moll gazdag az ilyen utalásokban, melyek közül különösen a képzőművészet és a görög mitológia szerepe kiemelkedő (utóbbi egy teljes ciklust kapott).

Ami azonban mégis elmozdulásként (vagy egy korábbi vonulat felerősödéseként) érzékelhető, arra a cím is ráirányítja a figyelmet. Egyszerre enigmatikus és találó cím: lágy hangnemre utal, ugyanakkor, mint azt maga a szerző is elmondta egy interjúban ("Ezek az emberek elpusztíthatatlanok", Magyar Narancs, 2013. január 31.), sok köze van a melankolikus attitűdhöz is. A kötetben általában véve dominál a töredékekhez, romokhoz, a szétszereléshez és össze-nem-rakáshoz való vonzódás, azaz egy olyan tekintet, mely a látványt a felbomlás és az időbeli hanyatlás megfordíthatatlan folyamataiban érti meg, és egyben az értékek kiüresedéseként, maszkká válásaként is. Kemény és kíméletlen melankólia ez, amely azonnal felméri és egyetlen pillanatképben rögzíti a békésnek tűnő jelen mögött a múlt töredékekre szétesett romjait (Fürdőhely, futtában), a sikeresnek tűnő életek mögött a tragikus sorsot (Vénusz a passzívházban), vagy épp a színes eszmék színpadiasságát, kellékjellegét és a mögöttük ásító ürességet (lásd például a kötetkezdő vers kíméletlen kritikáját az európai értékekről). Térey nagyon jó ebben a maszktalanításban, demitizálásban és szétszerelésben - ugyanakkor melankóliájából teljességgel hiányzik a részvét. Dekomponál, de nem vigasztal, és nem érez együtt - csak rögzít, hidegen.

Ebből a szempontból némiképp mások a Gyöngédség-projektum ciklus egyes darabjai, amelyekben visszaszorul a máskülönben domináns részvéttelenség, és itt lesz lágy is a címben jelölt "moll". Több vers is valami eddig nem jellemző visszafogott rezignációval és elnézéssel szólal meg (Északi oldal, Pacific, Föladatok, és maga a Gyöngédség-projektum), ami kétségkívül jelentős ellépés a korai versek agresszív, militáns hangjától. És ha már a ciklus címadó versénél tartunk: bizonyos értelemben ez a kötet címadója is, hiszen itt szerepel egyedül a "moll" szó. Egyben ez a kötet egyik legszebb (szerelmes) verse, ahol a megszólított már nem valami gyűlölet-szeretet viszony ambivalenciájába íródik bele, hanem "hóátfúvás az életemen", "fogat ügetése" és "természetes torlasz". Ez az új, "lágyabb" Térey azonban csak nyomokban van jelen a kötetben.

Szintet tart tehát a Moll, és csak apró elmozdulásokban, kis nyitásokban hallat benne magáról az új. De lendületből is jót és magas színvonalút produkál, valahogy úgy, mint a sas, amikor lustán odafenn köröz: mivel már megvan az irány, a sebesség és a megfelelő léghullám, nehéz leesni. Persze a szárnyakat azért valamennyire mozgatni kell, de már elég csak egy kicsit - így is jól repül.

Libri, 2013, 140 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."