Képregény

Magyar Szuperhős Mesék

  • Baski Sándor
  • 2014. június 29.

Könyv

Amikor már nemcsak Pókember, Batman vagy Superman, de Amerika kapitány is visszajáró vendégnek számít a hazai multiplexekben, joggal hiányolhatjuk a magyar szuperhősöket, ha nem is a mozikból, de legalább a képregényekből.

Bár örvendetes fejlemény, hogy a havonta megjelenő EpicLine magazinban bemutatkozhatott a Zorróról és Fantomról mintázott Fekete Holló, önálló képregényes kiadványban továbbra sem találkozhatnak helyi érdekű szuperhősökkel a műfaj hívei.

Ezt a kínzó hiányt a most debütált Magyar Szuperhős Mesék sem enyhíti, a tetszetős, képregényes stílusú borító sugallatával ellentétben ugyanis a füzet nem a képregények, hanem az illusztrált mesék műfajában indul. Az alkotók által "Képes Krónikaként" definiált formátum lényege, hogy minden szövegoldalhoz egy olyan egész oldalas rajz tartozik, amelyen általában az adott fejezet legdinamikusabb pillanata elevenedik meg.

Ha a képregénypaneleket nem is, a szuperhőssztorik kötelező paneljeit gondosan adaptálja a kiadvány, az első két mesében így a két hős, Hungária kapitánya és Harcsa Huszár eredettörténeteit ismerhetjük meg (az előbbit átlagos történelemtanárból a fejére eső Szent Jobb transzformálja át szupererős és szuperbölcs igazságosztóvá, míg az utóbbi veszélyes vegyi anyagoktól mutálódik halból humanoiddá), a harmadik részben pedig már szövetségre is lépnek a félelmetes Vérpuli ellen.

A hangnemet nagyjából a 6 és 12 év közötti gyerekekre kalibrálták, ami indokolttá teszi a lényegre törő, rövid mondatokat. Dicsérendő továbbá a szöveget átható gyengéd irónia, a cselekmény viszont talán még ennek a korosztálynak az igényeihez mérten is együgyű. De legalább a miénk.

Fantasmania.hu, 2014, 50 oldal, 990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”