Könyv

Köd előtte, köd utána

Jon Fosse: Valaki jön majd. Hat színmű

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2013. június 10.

Könyv

Sokáig tömött, titokzatos bőröndökbe kapaszkodva utaztak a drámaírók: volt abban pisztoly, tőr, álarc, méreg, gyűrű, egy rakás levél, idővel aztán egyeseknél állatok, főképp szárnyaszegett madarak is feltűntek a poggyászban, melynek mélységes mélye olyan, ma már csak iróniával emlegetett, ám jó időben leselejtezett régiségeket is rejtett, mint a cselekmény, a vérbő karakter, a beazonosítható helyszín vagy az értelmes párbeszéd.

Ma már bonyolult, de annál korszerűbb világot élünk, épeszű ember így nem is nehezíti saját életét felesleges málhákkal, a norvég Jon Fosse például egy közepesnél valamivel kisebb szatyorban hordja világszerte megcsodált portékáit, melyekből Domsa Zsófi fordításában most hat darabot vehetünk kézbe mi, magyar olvasók.

A hazájában a nyolcvanas években prózaíróként, illetve költőként debütált Fosse a kilencvenes évek közepén állt rá a drámákra. Nálunk elsősorban az Őszi álom című, temetőben játszódó, szerelmi tárgyú, ám egyúttal az elmúlást is alaposan kiveséző munkájával lett ismert. Ez a darab nemcsak a hazai színpadokat járta meg, hanem egy kortárs skandináv antológiába is bekerült; Fosse furcsa dialógusaival tehát már évek óta barátkozhattunk, így nem hat teljesen meglepőnek ez a sajátos technika. Ennek lényege a következő: a szerző nem központoz, inkább a szaggatottságot közelíti néhány szavas közléseivel, melyeket olykor megismétel a költői hatás érdekében, továbbá nem szégyell szappanoperai hangot megütni. Szereplőiről sokszor hisszük, hogy talán csak maguk elé révednek, ám közelebb hajolva hozzájuk rájövünk, valójában nagyon-nagyon mély pszichés állapotban vergődnek, és ebből csak néhányuknak sikerül kitörni. Ők sajnos öngyilkosok lesznek.

A hat szövegből több foglalkozik szerelmi háromszöggel (Valaki jön majd, Tél), s olyanból is több akad, amely a hozzátartozó elvesztésének feldolgozását, a trauma megjelenítését tűzi célul maga elé (Egy nyári nap, Halálvariációk). A kötet záró darabja (Én vagyok a szél) pedig két barát hajós kirándulását használja keretül, melynek végén az Egyik beesik (netalán ugrik?) a tengerbe, ahol meg is fullad vélhetően, de előtte még a Másikkal kellőképp reflektálnak az esetre.

A hazai, szerény kiterjedésű, ám annál intenzívebb Fosse-tisztelet, mely a szerző bonyolult időkezelését, a minimalista stílus ellenére is összetett és intenzív érzelmi világot teremtő költői nyelvét, valamint a pszichológiai síkot folyton az absztraktba emelő látásmódját becsüli, számunkra csupán kultikus rajongásnak tűnik, amikor rendre olyan, a hétköznapi banalitást meg nem haladó közlésekbe botlunk, mint például ez: "Csak annyira aggódom / Fiatalok vagyunk és erősek / Hagyd már ezt / De tényleg / Minden olyan bizonytalan / Hát ilyen az élet / De úgy félek úgy aggódom / Ne félj" - és így tovább. Elképzelhető persze, hogy most csúnyán mellélövünk, és inkább úgy kéne kezelnünk ezeket a szövegeket, mint afféle partitúrákat, melyek az előadás révén szólalnak meg autentikusan. Summázatként marad hát egy jóindulatú megállapításunk a megjelenített norvég táj és a Fosse-darabok közti hasonlatosságról. Ködös természet mindkettő.

Fordította: Domsa Zsófi. Polar Könyvek, 2012, 416 oldal, 3900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.